Mengyán András

Előszó

Részlet:
"1984 őszén a székesfehérvári Csók István Képtár elsötétített emeletén magas, karcsú gúlák nyújtóztak a magasba, hegyes csúcsba futó éleiket a beléjük rejtett spotlámpák derengése rajzolta ki. Némelyikük mintha kizuhant volna a sorból, derékba törve hevert a padlón. A gúlák oldalát egyenletes fekete vagy fehér festék, helyenként tükör borította, ezek a matt vagy fényes, világos és sötét felületek elnyelték vagy visszatükrözték a rájuk vetülő képeket, nyugtalanul remegő árnyékká finomítva a konkrét ábrákat, váratlan villámokba sűrítve a homályosan szétszóródó fényeket. A kompozíció terében vetített képek suhantak, bolyongtak, szembetalálkoztak, kioltották egymást, megtörtek a gúlák élén, átfordultak a következő síkra, pillanatnyi megtorpanás nélkül rohantak tova, megállíthatatlanul befutva a mélységet-magasságot. Ide lépett be a néző, hogy azután tétován, meg-megszédülve, mégis boldogan váljon részévé ennek a megbolydult univerzumnak. Egy sötétlő, titokzatos és minden pillanatban meglepő, szokatlan és mégis otthonos térben kalandozhatott, egy matematikai és geometriai törvények alakította helyszínen, ahová váratlanul bezúdult a valóságnak egy másiktartománya, valami zabolázatlanul, szabálytalanul lüktető élet. Egy metropolisz, New York monumentális tája, épület- piramisai, felhőkarcoló-hasábjai, obeliszkjei vibráltak a levegőben. Közöttük ott nyüzsgött a nagyvárosi élet; a civilizáció mozgássorai, mozgásformái lüktettek felfokozott tempóban a filmen, amelynek képei rávetültek a karcsú gúlákra, vagy belehullottak a köztük lévő ürességbe, árnyjátékká mosódtak a kartonfelületeken, megsokszorozódtak a tükörlapokon, darabokra törtek, átrendeződtek, s új meg új változatokban siklottak tovább." Vissza