Menetelés a Nap alatt

Fülszöveg

Kedves Olvasó! A versek után néhány sorban megismerheti azok íróját is. Aki 1915-ben született, tehát most már a 80-as éveket tapossa. 1936-ban, Miskolcon végezve a tanítóképzó't, szerezte meg a pedagógusi oklevelét. Tanulmányait a szegedi Tanárképző Főiskolán 1956-ban folytathatta. Közben sok víz folyt le a Dunán. Bizony sok és zavaros. 1937-től 1948 tavaszáig katonaként megjárva az összes „bevonulást", a Felvidéket, Erdélyt, Délvidéket és persze az orosz hadműveleti területet is, - 1941-42-ben - a Donig jutott. Majd honi kiképzőként - tanzászlóaljnál -működött, a Szovjet Hadsereg országunkba való beözönléséig. Amikortól a haza védelmében a Románia felől is betörő ellenség túlereje elől visszavonuló magyar seregtestek kötelékében Szegeden át - Kiskun-majsáig - hátrálva, majd a székesfehérvári harcokban is résztvéve, új parancs értelmében a Németországba kitelepített karpaszoniányos csoporthoz helyezték át kiképzőnek. Az ottani körülmények sem voltak kedvezőbbek. A szovjet és... Tovább

Fülszöveg

Kedves Olvasó! A versek után néhány sorban megismerheti azok íróját is. Aki 1915-ben született, tehát most már a 80-as éveket tapossa. 1936-ban, Miskolcon végezve a tanítóképzó't, szerezte meg a pedagógusi oklevelét. Tanulmányait a szegedi Tanárképző Főiskolán 1956-ban folytathatta. Közben sok víz folyt le a Dunán. Bizony sok és zavaros. 1937-től 1948 tavaszáig katonaként megjárva az összes „bevonulást", a Felvidéket, Erdélyt, Délvidéket és persze az orosz hadműveleti területet is, - 1941-42-ben - a Donig jutott. Majd honi kiképzőként - tanzászlóaljnál -működött, a Szovjet Hadsereg országunkba való beözönléséig. Amikortól a haza védelmében a Románia felől is betörő ellenség túlereje elől visszavonuló magyar seregtestek kötelékében Szegeden át - Kiskun-majsáig - hátrálva, majd a székesfehérvári harcokban is résztvéve, új parancs értelmében a Németországba kitelepített karpaszoniányos csoporthoz helyezték át kiképzőnek. Az ottani körülmények sem voltak kedvezőbbek. A szovjet és angol-amerikai hadak Elba-menti találkozásakor angol fogságba esett. Ebből a fogságból 1946 novemberében került haza, a közben megváltozott társadalmi rendszerbe. Az igazoló-eljárás 1948 első negyedéig húzódott, mely végül is a Népbíróság határozata alapján nyugállományba helyezéssel végződött. Az időközben eltelt másfél évben s majd még két évig alkalmi munkával, többségében rizsmunkásként tartotta el magát és családját szülői segítséggel.
1950-ben pedagógusként kapott állást Békés-megyében. Szeghalmon, majd Füzesgyarmaton, ahol 25 évig működött különböző beosztásban. Innen 1975-ben ment nyugdíjba, mint iskolavezető. Azóta Budapesten él.
Az irodalommal 1933 óta „barátkozik". Mint tanítóképzős, belső indíttatásból írta első „műveit". Majd az iskola folyóiratában -az Ösvény-ben - is meg-megjelentek versei. Az életrajzi változások tükrében megszülettek a katona-versek és persze, a szerelem sem maradt nyom nélkül. Az úgynevezett „szocializmusban" figyelmeztetést is kapott, s ennek következtében az írások asztalfiókba kerültek, mert a Sztalin-versek csak nem akartak megszületni! Ebben az időszakban rájött, hogy a fa és a kés sem idegen számára. Elkezdődött a faragás időszaka. Mint mondja: valahogy ki kellett mondani azt, ami belülről jött! Nyugdíjas kora óta vers és faragás az, ami kitölti életét. Vissza