Menekültek Magyarországon II.

Fülszöveg

Az emberiség történelmének talán legállandóbb és mindig tragikus eseménye a menekülés. Természeti csapások, éhínség, háborúk... ezernyi oka volt annak, hogy emberek kisebb-nagyobb csoportjai elhagyni voltak kénytelenek szülőhelyüket. Nincs nép, amelyik ne mondhatná el magáról, hogy ősei menekültek voltak, hisz az évezredek diadalmas honfoglalói sem jókedvükben, hanem katasztrófáktól, erősebb népek támadásaitól űzve indultak el új hazát keresni. A menekültügy civilizált normáinak elfogadása nyomán Magyarország is egyik kitüntetett útvonala lett a modern népvándorlásnak, s amint egyre jobban védekezett a nálunk fejlettebb nyugati világ az újabb és újabb menekülthullámok ellen, úgy lettünk az emigránsok és a mi szándékaink ellenére is célország. Kérkedés nélkül elmondhatjuk, hogy hazánk határjogai, humanitárius szervezetei megtettek mindent, amit tehettek az etnikai konfliktusok üldözöttjeiért, de a legmelegebb gondoskodás sem pótolhatta az elveszett, elpusztított otthonokat, nem törölhette ki tudatukból a rettenet élményeit. A világnak nem az a dolga, hogy tűzoltó legyen. A bajokat nem sebészi beavatkozással, hanem megelőzéssel kell kezelni. El kell érni, hogy minden nép a szülőföldjén tudjon békén, egyéni és kollektív emberi jogainak birtokában bodogulni. Ha erre nem lesz mód, kontinensünk boldogabb fele jogi, pénzügyi, rendészeti határzáraival éppúgy nem tudja majd feltartóztani "Dél" népeinek áradatát, miként nem volt képes erre egykor, a népvándorlás idején a Római Birodalom határai mentén húzódó limes sem.

dr. Gál Zoltán
a Magyar Országgyűlés elnöke Vissza