Menekülés (dedikált példány)

Előszó

Részlet a könyvből:

"1956. november 19-én, hétfő este határoztam el, hogy elmegyek Magyarországról. Elhatározásomban nagy szerepet kapott Apró Antal miniszterelnök-helyettes, az akkor megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt vezetőségi tagja. Nem mintha személyesen ismertem vagy valaha találkoztam volna vele, mégis jelentős hatással volt az életemre. Talán furcsán hangzik, de ő biztatott arra, hogy távozzam a szülőföldemről! Hogy teljesen világos legyen a dolog, egy kis háttér leírására szükség lesz, hogy ezt sikerüljön megmagyaráznom.
1945-ben a magyar zsidóság a Vörös Hadseregnek köszönhette az életét! Már aki ki tudta várni őket, mert a német nácik és magyar szövetségeseik mindent megtettek, hogy írmagunk se maradjon. A hatalmas kezdeti lelkesedés után, amivel a felszabadítóinknak adóztunk, idővel egyre világosabban éreztük a sztálini önkény e - nyomását és pusztító szándékát, ami ránk, zsidókra sokkal nagyobb erővel hatott, mint az ország többi lakóira. Pedig ekkor már nekik sem volt aranyéletük. A „kulákok" nyomorgatása, majd a felemelt „5 éves terv" alaposan kizsigerelte Magyarország egész lakosságát. Az élelmiszer és sokféle közszükségleti cikk hiánya jelezte az akkori politika csődjét, amit „kitelepítéssel", kivégzésekkel és koncentrációs táborok létesítésével súlyosbítottak. Globálisan ez a hidegháborút jelentette, ami egyes helyeken melegháborúvá változott." Vissza

Fülszöveg

„Az idők mélyén, az őserdőben menekült az ember az oroszlán elől, és felmászott egy menedéket kínáló magas fára. Ott fenn a magasban észreveszi, hogy a fa egyik ágáról egy óriáskígyó tekerődzik feléje... Rémületében a folyóba veti magát, amely alant csillogó kékségében a biztonságot sugározza feléje. És ott már vár rá egy éhes aligátor..."
E tanmeséhez hasonló kilátástalan helyzetbe sodorja a könyv szerzőjét a huszadik század történelme. A század első felében származása miatt a gyilkos náci hordák törnek az életére. A vész elmúltával kezdetben oltalmat remél az új rendben, de hamar nyomasztóvá válik számára a diktatórikus berendezkedés, így végül 1956-ban a nyugalom, a biztonság és a stabil élet reményében New Yorkba menekül.
A szabadság áhított földjén azonban emberfeletti küzdelmet kell folytatnia a megélhetésért, a beilleszkedésért, s rá kell jönnie, hogy a hidegháborúval, a faji megkülönböztetéssel és a pangó gazdasági helyzettel küzdő Amerika sem kínálhat számára megnyugvást: hamarosan nemcsak mindennapi megélhetése, de az élete is veszélybe kerül.
A szerző olvasmányos, magával ragadó stílusban kíséri az olvasót az ötvenes-hatvanas évek New Yorkjának korántsem biztonságos rengetegén keresztül. Saját élményei, valamint a megismert színes emberi sorsok segítségével remek képet fest e politikai és társadalmi feszültségekkel terhes korról. Vissza