Mendelssohn - Seregi: Szentivánéji álom

Előszó

Ha azt mondom: dráma, azt mondod Shakespeare, ha azt mondom: Szentivánéji, azt mondod: Mendelssohn, ha azt mondom: magyar Shakespeare-balett, azt mondod: Seregi. E szöveg játékos ugyan, de igaz. Négy és fél éven belül már a második Shakespeare művét ülteti át magyar balett-színpadra korunk egyik vezető magyar koreográfusa, s ez bizonyára nem véletlen. Egy korábbi nyilatkozatában azt mondta: "Egy régi-keletű, ám kissé cinikus színházi vélekedés szerint: ha semmi sem jut eszedbe, végy elő egy Shakespeare-darabot. Ez azonban nem igaz. Ez kelepce. Mert ha az alkotó komolyan akarja venni a dolgát, akkor kiderül, hogy Shakespeare megszólaltatása mindennél nehezebb." Nos, úgy látszik, Seregi László szereti a komoly kelepcéket, amelyekbe tíz évenként átlag kétszer belemászhat, és aztán törheti a fejét, hogy (elmaradhatatlan asszisztensével, Kaszás Ildikóval) hogyan másszon ki belőle. De, mint korábbi Shakespeare-balettjének immár négy és fél éves története bizonyítja: életműve és a Magyar Állami Operaház balett-története egyik legsikeresebb darabjával mászott ki e nem akármilyen kelepcéből. A korábbi tapasztalatok birtokában most bizonyára nem lesz olyan nehéz dolga, gondolhatnánk. Hacsak nem tudnánk, hogy vígjátékot írni százszor nehezebb, mint tragédiát. Hát még vígjáték-koreográfiát...! A kérdés most már legfeljebb csak az, hogy a nyolcvanas évek elején-közepén, amikor még felhőtlennek látszott az ég és távlatosnak a jövő, vajon mi ösztökélhette a koreográfust egy véres és szomorú tragédia megkoreografálására, s ugyanígy, hogy a nyolcvanas évtized általános válságában és válsághangulatában mi inspirálhatja egy fergeteges vígjátékra. Vissza