Fülszöveg
A hátsó borítóról:
Nem baj, ha utálsz, a lényeg, hogy szeretsz.
Volt olyan idő, amikor még idő sem volt.
A kutya ugatás közben sosem harap.
Régen sem volt jobb, csak most rosz-szabb.
Vakon megbízom benne. Nyitott szemmel kevésbé.
Ne csak lélegezz, amíg élsz, hanem élj, amíg lélegzel!
Mindenhol ott vagy, de nem vagy már sehol.
A legnagyobb elhatározást is megakadályozhatja egy kimaradt autóbuszjárat.
Nem szeretek imádkozni, de imádok szeretkezni.
Már olvad a hó és enyhül a hideg Újra tavasz lesz, de most már minek?
A borító belső oldaláról:
Minden 12 és 14 év közötti izraeli iskolás azt a feladatot kapja, hogy írja meg szűk családja történetét, kiegészítve azzal, ami őt ezzel kapcsolatban érdekli, így hát Lián is megkapta a feladatot, hogy készítsen „életfát" a családjáról, kezdve a „gyökerekkel". A gyökereket persze a nagyszülők jelentették, akiket meg kellett inter-júvolni, megadott szempontok alapján kikérdezni az életükről, életük fontosabb eseményeiről és a...
Tovább
Fülszöveg
A hátsó borítóról:
Nem baj, ha utálsz, a lényeg, hogy szeretsz.
Volt olyan idő, amikor még idő sem volt.
A kutya ugatás közben sosem harap.
Régen sem volt jobb, csak most rosz-szabb.
Vakon megbízom benne. Nyitott szemmel kevésbé.
Ne csak lélegezz, amíg élsz, hanem élj, amíg lélegzel!
Mindenhol ott vagy, de nem vagy már sehol.
A legnagyobb elhatározást is megakadályozhatja egy kimaradt autóbuszjárat.
Nem szeretek imádkozni, de imádok szeretkezni.
Már olvad a hó és enyhül a hideg Újra tavasz lesz, de most már minek?
A borító belső oldaláról:
Minden 12 és 14 év közötti izraeli iskolás azt a feladatot kapja, hogy írja meg szűk családja történetét, kiegészítve azzal, ami őt ezzel kapcsolatban érdekli, így hát Lián is megkapta a feladatot, hogy készítsen „életfát" a családjáról, kezdve a „gyökerekkel". A gyökereket persze a nagyszülők jelentették, akiket meg kellett inter-júvolni, megadott szempontok alapján kikérdezni az életükről, életük fontosabb eseményeiről és a korszakról, amiben éltek.
.vártam a beszélgetést az imokámmal, de nem történt semmi. Néha észrevettem, hogy félrehajtott fejjel néz engem, nem szól semmit, azután mintha kissé elszégyellné magát, de beszélni nem akart, és nem is kérdezett semmit. Talán elege volt a szörnyűségekből, és csak az embert akarta látni, aki ezeken átment. Egy nappal visszautazásom előtt. Lián a búcsúebéden egy szépen bekötött füzettel jelent meg, és kezembe nyomva azt mondta: Nagyapa, ez az én munkám, olvasd olyan szeretettel, amilyen szorgalommal és szeretettel írtam.
Elolvastam, és úgy érzem, hogy a Gyökereket nektek is el kell olvasnotok.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal