A radioaktiv anyagok

Előszó

Részlet a könyvből:
A radioaktív anyagok felfedezése.
Az urán sugárzása. Röntgen a róla elnevezett sugarakat 1895-ben fedezte fel. Ezeknek a sugaraknak nagy gyakorlati és elméleti jelentőségét rögtön felismerték. Ezért természetes, hogy sokan igyekeztek e sugarak keletkezésének feltételeit és tulajdonságait meghatározni. A Röntgen-sugaraknak egyik szembetűnő tulajdonsága az, hogy olyan anyagon, amely a fényt nem engedi át, keresztülhatolnak. Igy fa- vagy bőrlapon majdnem gyengítetlenül átmennek.
Többek között az a kérdés is felmerült, vajjon a közönséges anyagok nem bocsátanak-e ki olyan sugarakat, amelyek átlátszatlan anyagon át tudnak hatolni. Henri Becquerel (1896) az urán nevű fémnek vegyületeit vizsgálta. Nem véletlenül jutott erre a gondolatra. A színtelen vagy gyengén sárga petróleum, ha erős napfénnyel megvilágítjuk, kék színű lesz. Azt a jelenséget, hogy egyes anyagok a rájuk eső fény hatására más színben mutatkoznak, mint közönségesen, fluoreszkálásnak nevezzük. A megdörzsölt foszfor sötétben világít. Más anyagok, mint a báriumsók, akkor világítanak, ha előbb fény esett rájuk. Az a jelenség, hogy némely anyag melegítés vagy megvilágítás folytán világító lesz, a foszforeszkálás. Mikor a Röntgen-sugarakat keltjük, erős fluoreszkálást és foszforeszkálást látunk az üvegedény falán. Ezért Henri Poincaré (1896) azt a kérdést vetette fel, vájjon az X-sugarak nem fluoreszkálásból erednek-e. Az uránsók között vannak foszforeszkálók, azért kerültek bele Becquerel vizsgálataiba... Vissza