Méltóságos kisasszony

Előszó

Részlet a könyvből:

Leginkább egy fedett pályaudvarhoz lehetne most hasonlítani az intézet előcsarnokát, vonatérkezés pillanatában. És még az sem volna túlzás, ha egyszerre négy sínpárra befutó vonat utasainak leszállását képzelné el az, aki tiszta képet akar arról a forgalomról alkotni, ami ebben a pillanatban sodorja és lökdösi az ott ácsorgókat.
Tanév eleje. Ez, itt a tanitónőképzőben, az otthontól való elszakadást is jelenti. Az ujonjöttek ugy búcsúzkodnak itt, mintha Amerikába hajózna a kapun mindjárt távozó szülők serege. Ugy sirnak, mintha fizetnének érte. De akad elég vidám búcsúzó is. És egymásra találó tavalyiak kiáltozzák át a tömegen keresztül üdvözleteiket. Bábeli zűrzavar, edzett idegeknek való. Nehéz feladat volna az egészet élethiven lefesteni. Megint csak azt kell mondani: nyüzsgő pályaudvar. Csomagokkal és csomagok nélkül, kisebb és nagyobb csoportok, busák és vidámak, ölelkezők és már tul a bucsuzáson, kifelé haladók és szembe jövők, gyermeklánykák és felnőttek, újoncok és régiek, riadtak és bizakodók, sirók és nevetők, kíváncsiak és közönyösek, szerények és feltűnni vágyók, szépek és csúnyák, fiatalok, öregek, minden egy káoszban.
Apák komoly tanácsokkal hűtik le a búcsúzás izgalmát, mamák még egy utolsó aggodalmaskodással indítják meg újból a könnyeket, régi növendékek bennfentes fölénnyel tüntetnek, ujak riadt kíváncsisággal figyelnek.
Közel az iroda ajtajához egy alacsony férfi állt, lányától búcsúzott.
- Aztán okosan kis Olgám. Tanulj, azért jöttél ide. És ne feledkezz meg rólunk sem, írjál szorgalmasan.
- Írok, apuskám, kezét csókolom. És ne várasson soká, igazán jöjjön el meglátogatni, nagyon fogom várni.
Megcsókolták egymást, szorongatták egymás kezét, eltitkolhatatlan megilletődéssel. Aztán a férfi megfordult, hogy lemenjen a lépcsőn és ki a kapun. Olga utána. Csak a csapó-ajtóig, már ott zárul ezentúl a világ. Vissza