Mellékvágány (dedikált példány)

Fülszöveg

Most akkor mi van? Megveszed, kifizeted ezt a könyvet, vagy visszateszed, legfelülre, szépen odaigazítva éleit, sarkait az alatta várakozóéhoz?
Ha megsértett a tegezés, ne is töprengj tovább, ne latolgass, ne mérlegelj, tedd le, ez nem a te könyved, nem neked készült (legfeljebb ajándékba vihetnéd valakinek, de szoktál-e?). Igaz, írója rád is gondolt, mert ő olyan szertenéző fajta, mindenki fontos neki - még te is. De nem neked írta könyvét, nem is rólad. Kő-Szabó Imre ugyanis meglátott téged is, de legyintve elfordult. Magázódva nem tud szeretni, szeretet nélkül nem tud írni.
Romantikus volna? Nem gondolom. Inkább előre látó. Szerinte ismét a „munkástéma" a jövő, kuriózum lett a melósgyerekek lelke, igazi lett a perifériára csúszottak sorsa, a bűn és a bűnözők világa megint. Nem kell egyetérteni vele, de vitatkozni véleményével csak novellái ismeretében lehet. Ezért hát, ha mégsem riasztott el sem a tegezés, sem a beígért társadalmi helyszín, és úgy döntöttél, hazaviszed a könyvet (ne feledd kifizetni, ebből él nemcsak az író, de a nyomdász és a könyvárus is!), akkor jó lelkiismeretet kíván olvasásához
a szerkesztő

Ez lenne a fülszöveg, de takarékossági okokból "fülszerűen" a belső borítóra került, így eléggé fületlenre sikerült.
Itt szokták a szerzők önmagukat "ecsetelve" leírni önvallomásukat (arspoétika), ez vagyok én, ez akarok lenni. Lehet, hogy erre szükség van, talán akkor, amikor a szerzőnek végre, ötvennyolc évesen, napvilágot lát áhított első kötete, némi önmenedzseléssel.
Valamikor számomra az irodalom, több vargabetűvel (színész, filmrendező) áhítattal, sikeres, de végkicsengésében sikertelen összegző vizsgák után, egy áttereléssel kezdődött. Az első írásom megjelenési dátuma: 1969. Innentől kezdve szétszórt folyamatossággal, napilapokban, folyóiratokban láttak napvilágot (Palócföld, Nógrád, Pest Megyei Hírlap, Békés Megyei Népújság, Fejér Megyei Hírlap, Fehérvári Hét, Fejér Megyei Kurír, Dunántúli Új Hírek, Boldog Élet, Romano Nyevipe, heti Magyarország, Külváros).
Vasutas családból származom, apám pályamesterként teljesített szolgálatot a végtelen sínek világában. Ez gyerekként azt adta számomra, hogy ma "hatmegyés"-nek vallhatom magam. Laktam közel húsz helyen ebben az országban (Békés megye: Orosháza - itt születtem, Magyarbánhegyes, Mezőkovácsháza; Bács-Kiskunmegye: Bácsalmás, Baja - ittjártam gimnáziumba, Nagybaracska, Heves megye; Verpelét, Abasár - ez a katonaság; Pest megye: Budapest - eszmélés, szemlélés, férfiassági nyiladozás, Vác; Nógrád megye; Nőtincs - több éves elmélyülés, Rétság; Fejér megye: Bicske, Székesfehérvár).
Foglalkozásomat tekintve voltam: segédmunkás, művezető, termelési programozó, tanácsi tisztviselő, újságíró, főiskolai titkár. Polgári szakmai végzettségem: igazgatás szervező.
Írtam számos novellát, irodalmi riportot, regényt, de az elmúlt időszak "vasutas módra" működött számomra. Egy-egy zöld jelzés után sárga, vagy éppen piros szemafort kaptam, sőt neves kiadói kecsegtetések után "mellékvágányon" dekkoltam évekig. Kudarcok és kesergések után nem keserített el semmi, mint egy jó "mérleg" jegyében született író, mérlegeltem a helyzetet.
Megíratlan írói anyagom garmadában áll, erő, akarat kell hozzá, meg idő, amely az utóbbiakban ugyan fogyni látszik, azonban hitem töretlen, legalább ez maradt meg számomra. Már most tudom, köteteim sokasága nem fogja kiszorítani kedvenc íróim műveit könyvespolcomról, de a hármas követelményből, amit egy férfinek meg kell tenni, kettőt elvégeztem: ültettem fát, írtam egy kötetet, sajnos a gyermek nemzés kimaradt. Vissza