Előszó
Részlet a könyvből:
Egy este, az egyik „rajnamenti" kávéházban, amilyen bőven akadt a kilencvenes években a Cincinnati-csatorna balpartján, egy utazó ügynök, Moerlein tavaszi világos söre fölött nyiltan azzal vádolta Ray Schmidtet, hogy - ártatlan.
- Ismerlek! Csaló vagy, aki csak játssza a mindenre kapható lányt, de nem az! Ugratod az embert, bolondítod, de a cél előtt - megállasz. Ray keze erre a célzásra gallérjához emelkedett, barnás sápadtsága alatt elpirult s mint rendesen, ha szorongatott helyzetben volt, szemét forgatta és pajzánná vált.
- Tegyen próbára - mondta és nem is sejtette, milyen fölháborító ez a megjegyzés.
- Egész este pontosan ezt teszem - mondta az utazó, aki - miután szokatlan éleslátásról tett bizonyságot Ray Schmidt jellemzésében - előrehajolt és szelíden megcsípte a lány térdét az asztal alatt.
Ray-t örökké csipkedték az asztalok alatt. Amenynyire csak visszaemlékezett, gyerek- és kislánykorában, a Baymiller Streeten, a fiúk mindig szívesen csipkedték és rángatták, hogy megcsókolhassák.
A csókolózás nem volt kellemetlen, különösen este, amikor a fiúk arca a pattanásos valóságból valahogy Cincinnati mély sötétségének bársonyos alagútjába olvadt. Azoknál a fiúknál, akiknek arca még az éj takarója alatt is pattanásos volt, Raynek egyszerűen nem volt szíve, hogy a kissé undorodó ösztönt kövesse és eltaszítsa őket.
Az ember azért csókolózott, hogy jóságos legyen. Az embernek az a híre támadt így, hogy „jó pofa", különösen, ha - mint Ray esetében - az embernek finoman nőies arányai vannak, amelyeket „stílus" szóval foglalnak össze. Ray-ben megvolt ez. Ha elvonult a Stag Hotel előtt s finom kéztartással fölemelte a járdáról szoknyáját, volt valami lényében, ami minden férfi-fejet és szemet feléje fordított.
Néha cuppantottak is, amikor a lány emelt fejjel elsuhogott mellettük.
Vissza