Melléklet a Munkapszichológia I-II. kötetéhez

Előszó

A munkapszichológiában éppúgy, mint a gyakorlati vagy a tudományos munka bármely más területén, az adatok kezelése, kiértékelése, a belőlük való következtetés speciális, kifejezetten az adatfeldolgozás céljára kidolgozott eljárások segítségével történik. Ezeket - jobb híján - statisztikai módszereknek szokták nevezni, mert jórészt olyan eljárásokról van szó, amelyeket a matematikai statisztikában dolgoztak ki, vagy ha máshol alkalmazták is őket először, tudományos igazolásukat a statisztikával foglalkozó matematikusok végezték. Adatokkal dolgozó, azokból következtetéseket levonni kívánó kutató vagy gyakorlati szakember manapság már moccanni sem tud az említett statisztikai módszerek bizonyos fokú ismerete nélkül. Ez a tény mindenki számára nyilvánvaló már évtizedek óta, de míg korábban a bonyolult képletek megértése és a fáradságos számítások elvégzése jelentették a fő akadályt a legtöbb szakember számára, mára ez a helyzet gyökeresen megváltozott. A számításokat bármely, erre alkalmas programmal „felszerelt" számítógép pillanatok alatt elvégzi, sőt azoknak a számításoknak a legnagyobb részét, amelyekre a mindennapi munka során szükség van, bárki könnyen elvégezheti az ezekre specializált zsebszámológépek segítségével is. (Ehhez a módszerhez természetesen csak akkor érdemes folyamodni, ha nincs túl sok adatunk.) Látszólag a képletek ismeretére sincs szükség: elég néhány bűvös név, az eljárások magyar (vagy még gyakrabban angol) elnevezésének ismerete, és mindent kiszámíthatunk, amit adatainkból ki lehet számítani. De hogyan tovább? Mit kezdjünk a kapott eredményekkel? Melyik számítás eredményét használjuk fel, és mit mondanak nekünk azok a sokszámjegyű p, r, s, t és még ki tudja, milyen-gyakran görög - betűkkel jelölt eredmények? Egyáltalán: érdemes volt elvégezni azokat a számításokat, bármilyen könnyen és gyorsan készültek is el, amelyeknek csupán a végső eredményei oldalakat töltenek meg? Vagy elég lett volna egy-két jól kiválasztott eljárás? Minderre nem lehet általánosan érvényes feleletet adni; a válasz a problémától, a birtokunkban levő adatoktól, és legfőképpen vizsgálataink - méréseink - céljától függ. Az adatok kiértékelésének, az adatokkal való bánásmódnak a tudománya - amit világszerte rendszerint csak statisztikának (statistics) neveznek - könyvtárnyi irodalmát még az evvel foglalkozó szakemberek sem ismerik teljes egészében.
Ez a rövid összefoglaló nem vállalkozik, nem is vállalkozhat arra, hogy megtanítsa a statisztikát, az adatokból való következtetés tudományát. De kísérletet teszünk e tudomány alapjainak olyan összefoglalására, amelyből az olvasó megtanulhatja - vagy inkább fölelevenítheti, hiszen az egyetemen és ilyen-olyan tanfolyamokon jórészt már tanulta - azokat a fogalmakat, amelyeknek az ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy megértse, mi történik adataival, a statisztika boszorkánykonyhájában, milyen módon ad választ a statisztikai feldolgozás a feltett kérdésekre, hogyan kell az így kapott választ értelmezni, és mennyire lehet benne megbízni. Vissza