Elválasztva

Előszó

Cara a szemöldökét ráncolva nézte a pukkadásig tömött szürke hátizsákot Aelyx lábánál. Ugyanolyan volt, mint amilyet ősszel hozott magával a fiú, amikor a L'eihrről a Földre utazott, hogy Carával töltse el a középiskola utolsó évét.
- Csak néhány percünk van - mondta, és egyszerre két kézzel ragadta meg a lány ujjait.
Cara kinézett a dokk ablakán a hajóra, amely visszaviszi Aelyxet a Földre - ez alkalommal nélküle -, miközben ő továbbrepül a fiú bolygójára, és végigfutott a hátán a hideg. A cserét úgy képzelte el, hogy Aelyx majd segít neki. De bármennyire szeretett volna hazamenni Aelyx, erről szó sem lehetett. A Vének kínos egyértelműséggel közölték, mit követelnek tőle. Carának elszorult a szíve, és forrón szúrt a szeme, de nem volt hajlandó sírni. Az emberi fajt egyedül az mentheti meg, ha helyreáll a szövetség. Ez felülír egy törött szívet.
Sikerült elmosolyodnia. Belenézett az ezüstszürke szempárba. Ha csak egy percük maradt, azt kell kihasználnia.
- Szeretlek. Vissza

Fülszöveg

Carának és Aelyxnek most külön-külön kell harcolniuk a közös célért. Miután próbálkozásuk, hogy létrehozzák a két bolygó közötti szövetséget, megbukni látszik. A szerelmeseknek most el kell szakadniuk egymástól. Aelyx a Földön marad, hogy helyrehozza, amit elrontott. Carának pedig el kell utaznia a L'eihrre, ahol azt várják tőle, hogy beilleszkedjen, és hirdesse a békét. Nehezíti a dolgot, hogy a l'eihrek nem mondhatóak túl vendégszeretőnek. Ráadásul a kolónia kialakítása közben, amely az emberek lakóhelye lesz, nem várt problémák merülnek fel. És Cara egyre jobban kételkedik abban, hogy jó élete lehet a L'eihren.
Ezalatt Aelyx a Földön egy hatalmas kampány részeseként küzd, amely során az emberek és a l'eihrek barátságos szövetségét hirdeti. Az emberek nem tudják, hogy e kapcsolaton alapul a jövőjük: csak a l'eihrek rendelkeznek a megfelelő technológiával ahhoz, hogy legyőzzék a Föld teljes víztartalékát fenyegető szennyezést. Ám Aelyxnek gyanús lesz, hogy a l'eihr vezetők mindenáron meg akarnak egyezni az emberekkel. Nyomozni kezd. Vajon miért olyan fontos ez a megállapodás az idegeneknek is? És mit várnak a segítségükért cserébe a földlakóktól?

Melissa Landers így ír a könyv kapcsán: "Sajnos én sohasem voltam cserediák. Egy katonacsaládban nőttem fel, és így nagyon sokszor költöztünk. Mégis van valami hasonló élményem, ugyanis Németországban érettségiztem le. De mindenképpen örültem volna egy ilyen kalandnak. És hogy befogadnék-e egy földönkívülit? Természetesen, hisz mi lehet annál szuperebb, mint vendégül látni egy idegent az otthonunkban, és kérdezni tőle bármit, amit csak akarunk."
A könyv az Alienated-trilógia második része. Vissza