A magyar nyelvtudomány kézikönyve I/6.

Előszó

Részlet a könyvből:

A HONFOGLALÁSKORI MAGYARORSZÁG

E dolgozat célja megállapítani a nyelvtudomány segítségével azt, milyen nyelvű népeket találtak a IX. század második és a X. első felében a honfoglaló magyarok az általuk elfoglalt Magyarország területén. Ismeretes dolog, hogy hazánk a történeti kor kezdete óta lakott terület volt. A legrégibb nép, amelyet egykori lakói közül név szerint is ismerünk, az agathyrszok. Herodotosban van róluk szó, mindössze annyi, hogy a földjükön átfolyó Maros egyesül az Istrosszal = a Dunával. Ettől a történeti említéstől a honfoglalásig, tehát a Kr. előtti V. sz.-tól a Kr. utáni IX. sz. második feléig sok olyan népről emlékeznek meg, s ezzel kapcsolatban sok földrajzi és egyéb tulajdonnevet említenek meg a történeti, régészeti források, amely népek hazánknak hosszabb-rövidebb ideig lakói voltak. Nyelvi hovatartozás szerint csoportosítva e népek körülbelül a következők:
A) Indogermán népek: 1. Thrák nyelvűek: agathyrszok; dákok (a Kr. e. IV. századtól a Kr. utáni II. sz.-ig); karpok (Kr. u. II. sz.). E thrák nyelvű népek Erdélyben s a vele határos, így tiszántúli részeken laktak. - 2. Illír nyelvűek: araviszkok (a Kr. u. I.-III. sz-ban a Duna-Bakony-Székesfehérvár közti területen); pannónok (a Kr. u. I-III. sz.-ban a Dunán túl, így a Balaton táján); oszok (a Kr. u. I-IV. sz.-ban az Ipoly mentén)... Vissza