Méhészetünk 1963-1964. január-december

Előszó

Már tizedik éve, hogy lapunk, a „Méhészetünk" igaz, váltakozó köntösben, de annál nagyobb örömünkre, megjelenik. Ezelőtt 10 évvel, amikor bekopogtatott a méhészekhez, sokan nagyon lelkesen fogadták, sokan ígérték azt is, hogy segítenek fenntartani és jó volna, ha az a kezdeti lelkesedés továbbra is megmaradna. Sajnos, még ma is elég sokan vannak, akik mostoha gyereknek nézik, pedig ez a mi lapunk, vajdasági magyar méhészeké és az is kell, hogy legyen. Sok küzdelmen kellett átmenni a lapnak, de ha kisebb-nagyobb késéssel is, mindig megjelent és meg vagyok győződve róla, hogy a méhészek többségének véleménye szerint továbbra is meg kell jelennie. Büszkék is lehetünk rá, mert a Méhészetünk hazánk talán legrendszeresebben megjelenő méhészeti szaklapja. A teher legnagyobb részét a szerkesztőbizottság és a szabadkai méhészszövetkezet viselte és viseli és az ő jóvoltából áll fenn a lap ma is.
Nem szabad megengednünk, hogy lapunk megtorpanjon, arra pedig gondolni sem szabad, hogy megszűnjön. Előfizetése nem sok, sőt ha az árakat nézzük, drágábbnak is kellene lennie, mert nem szabadna a két kg méz árát sem sajnálni a lapért, most pedig alig kerül többe egy kg méz áránál. De talán olcsóbb is lehetne és minden hónap ötödikéig meg is jelenhetne, ha a méhészek többsége olyan volna, mint ahogy Kiss Zoltán és Juhász Imre írták nemrégen, hogy alig várják a lapot. Vissza