A munkabérfizetési rendszerek és a Taylor-féle üzemvezetés

Előszó

Amerikában a Taylor-rendszer elnevezésű üzemvezető filozófiával kapcsolatban jelentős áramlat indult meg, melyből egy új tudomány: az üzemvezetés tudománya kezd kialakulni.
Ahogyan bizonyos tárgykörre vonatkozó ismeretek gyarapodásával újabb és újabb önálló tudományágak fejlődtek, éppen így alakult ki a gyári üzemvezetés elnevezés alá fogott technikai, ipari, közgazdasági, szociális, tömeglélektani, organizatórikus, adminisztratív stb. ismeretek komplexuma is önálló tudománynak nevezhető tárgykörré.
A gyári üzemvezetésnek eddig teljesen személyi jelleget adtak; az üzemvezetés disciplinái még nem lévén megállapítva, úgy vélekedtek, hogy akinek ehhez tehetsége van, az magától is kitalálja, hogy mit hogyan kell tenni, mert erre szabályok nincsenek, ezt nem lehet könyvből megtanulni. Az új áramlat szerint ez a felfogás téves, mert ma már a gyári üzemvezetés is épp oly önálló tudomány, mint a technikai tudományok bármely más ágazata s ha a Taylor-rendszer kezdeményezéséből életre kelt elvek általános használatba jönnek, akkor a jó üzemvezetők gyakorlatából leszűrt tapasztalati szabályok helyébe tudományos kutatásokon alapuló törvények lépnek és az eddigi empirikus tapogatódzást a műhely üzemében is pontos számításokon és terveken alapuló tudományos eljárás fogja helyettesíteni.
Elsősorban is azt a kérdést vethetjük fel, hogy ez az egész mozgalom miért indult ki éppen Amerikából. Ennek magyarázata a következő. Európa és Amerika ipari fejlődésének jellege közötti különbséget nyersanyagok és a munkáspiac közti diszparitás adja meg. Európának háromszor annyi lakosa van, mint Amerikának, de viszont utóbbinak területe több mint háromszorta nagyobb, mint Európáé. Ha tekintetbe veszszük még azt is, hogy Európa földjét, erdő- és bányakincseit már évezredek óta aknázzák s hogy Amerika egyes termékekben olyan világmonopóliumot élvez, mint amilyen vízierők tekintetében a Niagara, St. Anthony és egyéb vízesések, rézbányák, aszbesztbányák, antracit, kitűnő vas és mész egyazon helyen stb., akkor egész általánosságban azt mondhatjuk, hogy Amerika minden egyes lakosára a természeti kincsekből legalább 10-szer annyi jut, mint az óvilág lakosaira. Ahol pedig ilyen gazdagság van, ott természetesen gyönge lábon áll a takarékosság, a nyersanyagokkal tehát pazarolnak. Nem nagyon néznek arra, hogy a nyersanyagokat teljes hatásfokban kihasználják, a kőszenet elfecsérlik, úgy hogy javarésze füstté válik, a félkész- és készárúkat, ha azoknál már jobbakat gyártanak, nagyon könnyedén szemétre dobják. Vissza