Méhek között

Előszó

Ismerkedés a méhekkel
A kert virágai illatozva bólongatnak. A napfény csillogva pattan vissza az út kavicsain. A kiskapu hirtelen kinyílik, iskolásfiú szalad végig a virágok között. Kalapjával szivárványos lepkét üldöz. Néhány csapás és a lepke aléltan hever a földön. A gyermek dobozt húz elő zsebéből és zsákmányát beleteszi.
A dobozban már egy csomó áldozat hever. Szerencsés volt ma a vadászat. Azt a nagy rákot a patakból fogta. Kemény bőre gyűrűkre tagozódik, mint Mátyás király katonáinak páncélja (1. kép). Máskép nem tudna mozdulni. Két pár bajusza (csápja) és ollójával együtt 5 pár lába van. Lába is páncélos darabkákból: ízeltlábúak, de különbséget is találunk. A százlábú feje mögött egész sereg hasonló szelvény sorakozik és sok a lába. A pók testét derekának szűkülése két részre osztja. Lába négy pár, csápja nincs. A legtöbb áldozat azonban megegyezik abban, hogy 1. testén három részt: fejet, tort és potrohot lehet megkülönböztetni, 2. három pár lába és 3. egy pár csápja van. Ezek rovarok. A nép nem használja a «rovar» szót. «Bogarat» mond helyette. A tudomány nyelvén azonban mást jelent ez a kettő.
A fiú néhány megölt rovart egymás mellé fektet. Nézegeti páncéljuk csillogását, gyönyörködik bennük. Megcsodálja a fénylő, sűrűn erezett szárnyú szitakötőt. Egy cserebogár holtában kiterjesztette szárnyát. Jól látszik, hogy felső szárnya kemény, vastag, az alatta lévő vékony, hajlékony, átlátszó. A tudomány csak az ilyen szárnyú rovart hívja bogárnak. A pillangó szárnyát leheletszerű réteg vonja be. Ott, ahol a gyermek érinti, a réteg ledörzsölődik, ujjához tapad. Két elég hasonló rovar hever egymás mellett. Mindegyiknek vékony, átlátszó a szárnya. Vissza