Előszó
Részlet a könyvből:
Múlt héten
kincstáravatáson Kalocsán jártam. A székesegyházban őrzött anyagot rendezték át a Katona István kanonokházba, ahol háromezer képemből száz kiválogatott munkám van kiállítva. Az első osztályúan előkészített termekben elegáns vitrinekbe tétetett ki a látogatók számára az elmúlt századok hagyatéka. Aranyszövésű miseruhák, kicifrázott pásztorbotok, briliánsokkal ékesített kelyhek, zománcozott keresztek, liturgikus edények... A török uralom végeztével a történelem megmentett vagy féltve őrzött darabjai. Mi, utódok csodálva nézegetjük elődeink ügyességének remek készítményeit. Végre megbecsült környezetet teremtett számukra az érsekség. Unokáinknak is látványosan megmaradjanak, és azokban tiszteljék a gépek nélküli és egyszerű eszközökkel létrehozott, Isten dicséretére szánt díszműveket. Kötelességünk megbecsülésünket átszármaztatni az eljövendő koroknak is. Vétkes, barbár viselkedésűvé silányulnánk, ha szemétbe hagynánk eltűnni déd- és ükszüleink féltő kézzel cizellált, ránk testált ajándékait.
Meg-megállva az üvegfalak előtt, fejbe vágott az ötlet: e kincstárat nevezhetnénk széptárnak is. A múzeumok az esztétikussá formált tárgyak gyűjteményei.
Megfordítva állításom, kérdhetem-e: a szép azonos a kinccsel?
Van Gogh nyomorban halt meg, de hagyatéka darabjaiért csillagászati árakat vasalhatott be testvére. Pláne az utókor, mely versenyez birtoklásáért. Nem devalválódik, mint a pénz, hanem egyre jobban fölértékelődik.
Magasztaljuk csak tovább az örök szépet! A legény a lánynak így hódol: drágaságom. Ki szépnek született, fölér főnyereménnyel. Sóvárognak érte, kapkodnak utána, hogy bűbáját megszerezzék. A filmsztárért milliókat fizetnek. Nagyszerű üzlet, mert rabul ejt... szerelemre gyullaszt. A hiú csillogásába kábul és árulja magát a többet ígérőnek. Még a szexkorban is, amikor szinte csak az érzékiség számít, kikapósabb, varázslatosabb a tündér, mert izgatóbb táncpartner.
A csúnyácskát elkerülik, értéktelen apró krajcár, rendszerint pártában marad. Kivéve, ha jósága feledteti csábító voltának negatív hiányát.
Az aranyásók életüket is kockáztatják a hordalék csillanóért, mely a szépműves és ékszerész földolgozása által triplázódik megvásárolhatatlanná. Hercegek, királynők akasztják nyakukba. Milliomosok ajándékozzák szerelmesüknek. Fülbevaló nélkül silánynak hiszi magát asszony és leány.
Vissza