Megyeri Barna szobrai

Előszó

Részlet:
"Megyeri Barna kiállítása elé
Van egy történet arról, hogy valamikor az 1970-es évek közepén két fiatal magyar művész felkereste Joseph Beuysot. Hosszan meséltek neki a magyarországi viszonyokról, a politikai és művészeti elnyomásról, arról, hogy nincs műtermük, munkájuk és pénzük, hogy mennyire be vannak zárva a körülmények rabságába, hogy nem lehet szabadon utazni, dolgozni, kiállítani, de még beszélni sem. A Mester megértően és türelmesen hallgatta őket, majd egy kis szünet után azt kérdezte tőlük: Na, de gondolkozni - azt ugye, lehet?
A történet hitelességéért nem kezeskedem, de a helyzet, a szituáció nagyon is valóságos. Amikor mindez lejátszódhatott, Megyeri Barna már tíz éve halott volt. Azon kevesek közé tartozott, akik minden gátló körülmény ellenére sem tudtak lemondani a gondolkozás szabadságáról. Milyen áron volt ez lehetséges az 1950-60-as évek fordulóján, és elég-e szabadon gondolkozni ahhoz, hogy valaki művész lehessen, bekerüljön egy ország művészeti tudatába, művészetének történetébe? A válasz még harminc évvel ezelőtt is a sajnálkozó elutasítás lett volna, de ma már - a konceptuális művészet korszaka után -, egyértelműen igent mondhatunk. A a mű veszendő is, a gondolat maradandó. Megyeri elképzelései, papírhajtogatásai és térformái, a rajzok, egykori fotók alapján rekonstruált kompozíciók - az eleven művészet erejével hatnak. Ez a kiállítás a gondolat diadalát ünnepli." Vissza