Megvilágosodások

Fülszöveg

Megvilágosodások című regénye 1975-ben jelent meg, s nagy föltűnést keltett a román irodalmi közvéleményben. Főalakja egy fizikai kutatóintézet igazgatója, akinek tudósi pályája az ötvenes évek elején indult, azokban az esztendőkben, amikor a kibernetikát, az információelméletet, a heisenbergi fizikát száműzték - mint polgári áltudományokat - az intézet életéből, s e tudományos diszciplinák híveit eltávolították a tudományos életból. A regény főhőse, a fiatal tudós harcosan részt vállal e "tisztogatási" akcióban, s gyors karrierjét ennek a lelkességnek köszönheti: egészen fiatalon akadémikus lesz, egyben az intézet igazgatója is. A hetvenes években - egy nemzetközi tudományos konferencián - éri az első megvilágosodás: rádöbben, hogy tudósként alig járult hozzá valamivel tudományágának gyarapításához, s elfogja a kétség, hogy egyáltalán helyesen tette-e azt, amit az elmúlt két évtizedben tett, s helyes-e az, amit most tesz. lelkiismereti válságba kerül, s amikor végiggondolja emberi és tudósi múltját, sorozatban érik az újabb megvilágosodások.
A kitűnően megírt regény hiteles ábrázolása az elmúlt negyedszázad tudományos és ideológiai életének, remek megidézése a kor kialakult magatartásformáinak, erkölcsi rendszerének, a román vezető értelmiség lelkiismereti válságának és megtisztulásra, megújhodásra való igényének. Vissza