Előszó
Annak ellenére, hogy - főként az utóbbi időben (különösen az 1956-os forradalom félszázados évfordulója kapcsán kerültek az érdeklődés homlokterébe az események és az azokat kiváltó okok) több (különböző indíttatású) írás, tanulmány, szövegközlés-forráskiadvány jelent meg nyomtatásban is, református egyházunk legújabbkori - különösen is az 1945 utáni időszak - története, alakulása annak számos részlete még korántsem tekinthető teljes mértékben feltártnak, feldolgozottnak, ismertnek. Ennek számos oka van és lehet.
Hogyan is jutott el egyházunk (magyar népünk közösségében) az 1956-os esztendőhöz, a megújulás feltétlen szükséges voltának felismeréséhez? - A második világháború után az újat kezdés lehetősége, a szabad élet beköszöntésébe vetett kezdeti lelkesedés igen hamar lelohadt. A hatalom megszerzésére, majd kizárólagos birtoklására minden eszközzel törő Magyar Kommunista Párt tevékenysége nem sok kétséget hagyott vallás- és egyházpolitikájában sem céljai felől. Az egyház(ak)ért felelősséget érző vezetők, lelkészek, egyháztagok igyekeztek minden tőlük telhetőt megtenni, amely terület azonban egyre szűkebb lett, majd megkezdődött a „nemkívánatos" személyek eltávolítása az egyház(ak) éléről (Ordass Lajos, Mindszenty József, Lázár Andor, Ravasz László, majd Teleki László, Pógyor István, Pap Béla stb.), és helyükbe olyan személyek állítása, akik az államhatalom érdekeit képviselték az egyházban, ahelyett, hogy az egyház érdekeit képviselték volna az államhatalom előtt („őrségváltás"). Azonban nemcsak személyi vonalon folyt az „átalakítás", a beavatkozás az egyház belügyeibe, hanem intézményi vonalon is. A hatalom totális és kizárólagos birtoklására törő kommunisták a legcsekélyebb területen, a legszűkebb körben sem tűrték meg olyan erők jelenlétét-létezését, amelyek nem az ő irányvonalukban hatnak, sőt még a baloldalon, majd saját pártjukon belül is megindult a harc a „követendő irányvonaltól" valamelyest is eltérő, vagy úgy vélt eltérő személyek ellen is (nemegyszer a fizikai likvidálásig menően). Mindezek különösen felgyorsultak és az egész térségben egységes recept szerint haladtak 1947. őszétől-1948-tól, majd az 1950-es évek elején. Az egyházak visszaszorítása a „vallásos világnézet elleni" "ideológiai" harc, és a "kilerikális reakció" elleni minden eszközzel folytatott küzdelem jelszavai alatt folyt. - Az egyház valamelyes tevékenységének biztosításáért küzdő vezetők, lelkipásztorok nem a társadalmi rend ellen folytattak harcot, hanem a hivatalos rendelkezésekben, megállapodásokban "biztosított" keretek közötti munkálkodás lehetőségéért.
Vissza 
Folytatás Microsoft-tal