Megtorlás

Előszó

ELFOGULT ELŐSZÓ

Fontos könyvet tart kezében az olvasó. Keveset - és még kevesebb igazat - tudhatott meg eddig az 1956-ot követő megtorlásról és arról a világról, melynek színhelye a börtönzárka, főszereplője a kihallgató, az ügyész, a bíró, a cellatárs és az ítéletvégrehajtó.
Kik és hányan kerültek a letartóztatottak közé, mi volt a bűnük, mi lett a sorsuk? - E kérdésekre hiába keresnénk választ akár a történelemkönyvekben, akár a memoárirodalomban. Hogyan folytak a nyomozások? A „személyi kultusz idejé"-ben általánossá vált módszerek nyilvános elítélése után, tiszteletben tartották-e a törvények betűjét és szellemét a nyomozati eljárásokban és a bírósági tárgyalásokon?
Fónay Jenő írásának központi hőse - a nyilvánvalóan magáról a szerzőről mintázott Takács Balázs - nem „nagy ember", az események alakulására vajmi kevés befolyása van. Fiatalember, nem sokat élt meg az 1956. októberi forradalmat megelőző évek és hónapok zűrzavarából, politikai cikcakkjaiból. Mégis megpróbál nyitott szemmel körülnézni, a maga naiv módján részt venni a munkahelyén folyó politikai vitákban és igyekszik megfogalmazni - sokszor sablonokkal s közhelyekkel kifejezve magát - saját kialakulóban lévő nézeteit. Érzi, látja, új van születőben, lelkesedik érte, segíteni kíván, tenni valamit. Így csöppen október 23-án a tüntetésbe, így csetlik-botlik az elkövetkező napokon is a forradalom véres eseményei közepette. Ott van október 25-én a Parlament téren az ÁVÓ-s géppuska-tűznél, ott van „Szabó bácsi" Széna téri felkelő csoportjánál. Vissza