Fülszöveg
"Pavlovszkij még ott feküdt hanyatt a csupasz fapriccsen, amikor kattant a zár, és a cellaajtó kinyílt.
- Pavlovszkij, kihallgatásra! - kiáltotta be az ügyeletes.
Az engedelmesség már a vérévé vált: felugrott a priccsről, karját a háta mögé fonta, és a homályosan megvilágított folyosó szemközti falához lépve várta, mikor csukja be az ügyeletes a cella ajtaját.
Kint egy teremtett lélek sem tartózkodott és a folyosó vége beleveszett a homályba. Pavlovszkij a kulcsokat csörgető ügyeletes felé fordult, és ismét megpillantotta a kinyitott pisztolytáskát, amelyből előkandikált a szolgálati pisztoly agya.
Ezután minden szinte pillanatok alatt zajlott le. Pavlovszkij, mint valami vadállat, az ügyeletesre vetette magát, kirántotta a pisztolyt, és átlőtte a fejét. Aztán a folyosón arrafelé futott, amerre a kijáratnak kellett lennie. Az oldalfolyosóról kirohant a védőőrség egyik tagja, aki meghallotta a lövést. Pavlovszkij ledöntötte a lábáról, és tovább futott. Előtte egy másik katona...
Tovább
Fülszöveg
"Pavlovszkij még ott feküdt hanyatt a csupasz fapriccsen, amikor kattant a zár, és a cellaajtó kinyílt.
- Pavlovszkij, kihallgatásra! - kiáltotta be az ügyeletes.
Az engedelmesség már a vérévé vált: felugrott a priccsről, karját a háta mögé fonta, és a homályosan megvilágított folyosó szemközti falához lépve várta, mikor csukja be az ügyeletes a cella ajtaját.
Kint egy teremtett lélek sem tartózkodott és a folyosó vége beleveszett a homályba. Pavlovszkij a kulcsokat csörgető ügyeletes felé fordult, és ismét megpillantotta a kinyitott pisztolytáskát, amelyből előkandikált a szolgálati pisztoly agya.
Ezután minden szinte pillanatok alatt zajlott le. Pavlovszkij, mint valami vadállat, az ügyeletesre vetette magát, kirántotta a pisztolyt, és átlőtte a fejét. Aztán a folyosón arrafelé futott, amerre a kijáratnak kellett lennie. Az oldalfolyosóról kirohant a védőőrség egyik tagja, aki meghallotta a lövést. Pavlovszkij ledöntötte a lábáról, és tovább futott. Előtte egy másik katona kezdte lezárni a folyosót, a leeresztő rácsajtóval. Amikor vagy öt lépésnyire volt tőle, Pavlovszkij hasba lőtte a katonát, aki elfehéredő arccal zuhant végig a padlón. Pavlovszkij megpróbálta szétnyitni a félig bezárult, rácsos ajtót. Közben egy újabb őrkísérő kapta fel a puskáját - a sötét folyosó távoli végében tartózkodott, Pavlovszkij nem láthatta -, és a célgömbre ültetve Pavlovszkij fejét, nyugodtan, mint ahogy a lőgyakorlaton tanították, rántás nélkül, szép simán meghúzta a ravaszt. Pavlovszkij fennakadt a rácsajtón, keze görcsösen belekapaszkodott a rácsba..."
Vissza