Megtanulom a fizikát

Előszó

Amikor azt a megtisztelő felhívást kaptam a Franklin Társulattól, hogy írjak egy népszerűsítő fizikakönyvet ezzel a címmel: "Megtanulom a fizikát", megvallom, megdöbbentem. Nem a könyv tudománynépszerűsítő jellegétől, hanem a címébe foglalt határozott célkitűzéstől: "megtanulom"... Mert egészen más dolog valamiről kellemesen elcsevegni, mint valamit megtanítani, még hozzá kellemes formában, nehogy a tanulnivágyót valamilyen elkerülhetetlen zökkenő már az elején elriassza.
Hogy mégis megszületett ez a könyv, az éppen a probléma súlyosságának tudható, mert a felmerülő számos nehézség felkeltette a leküzdésére irányuló vágyat. És hogy ez sikerült-e, azt a kedves olvasó hivatott eldönteni....
A nehézségekből csak egynéhányat említek. Az első a kísérletek kérdése. Fizikát "megtanulni" kísérletek nélkül - nem lehet. Már pedig az olvasó nem juthat kísérleti eszközökhöz. Azt nem lehet kívánni tőle, hogy napi munkájából fáradtan hazatérve, vagy a pihenő napján - kalapácsot, fogót véve - kísérleti eszközöket fabrikáljon. Pedig ez lenne az ideális dolog! Hogy oldottam meg tehát a kérdést? Ahol erre csak lehetőség nyílt, olyan kísérleti eredményekre támaszkodtam, amelyekhez minden különösebb megerőltetés nélkül a legegyszerűbb használati tárgyak felhasználásával lehet a kísérleti eredményekre támaszkodtam, amelyekhez minden különösebb megerőltetés nélkül a legegyszerűbb használati tárgyak felhasználásával lehet a kísérleti berendezést hevenyészve összeállítani. Azután a jelenségek önkénytelen megfigyelésére való emlékeztetéssel igyekeztem áthidaló a hiányzó kísérlet okozta ürt. Ahol pedig sem az egyiket, sem a másikat nem lehetett igénybevenni, a képzeletet hívtam segítségül, hasonlatokkal, képekkel - és ahol lehetett, gondolatkísérlet-szerű eljárással próbáltam közelebb hozni a kérdéses dolgot az olvasóhoz. Vissza