Megtanulok latinul

Előszó

Zaklatott korunk ideges embere kétségbeesetten menekül vissza pihenő óráiban abba a korba, amikor még szilárdak voltak az életformák és érvényesek az emberi eszmények: a tiszta emberség világába, a görögökhöz és rómaiakhoz. Nincs ma nézeteltérés abban, hogy a görög-római világ az emberi magatartás egyik legtökéletesebb megtestesítője volt és talán éppen ezért is nevezzük klasszikusnak azt az alkotást, amely a tökéletes belső és külső harmóniát testesíti meg. A mai ember, midőn az ókori írókhoz menekül, nagyon jól tudja, hogy náluk az az örök emberség elmúlhatatlan eszményeit találja meg.
A mai ember ezt a világot legkönnyebben a latin irodalom útján tudja megközelíteni. Nincs is benne semmi hiba, ha valaki nem óhajt görögül megtanulni; a latin valahogy közelebb van hozzánk; különben is helyes a latin írókból megismerni az ókor lelkét, mert ezen a réven megismerkedik a görög szellemiséggel is. Hiszen a latin irodalom tulajdonképpen a görög műveltség közvetítője : a római írók adták át a világnak a görög műfajokat és a görög szellem legdrágább kincseit.
Megtanulok latinul! - teszi fel magában a mai kor meghajszolt embere, de vájjon hányan tudják ezt a szándékukat megvalósítani? A laikus művelt ember azt sem tudja, hogyan fogjon hozzá holt nyelv megtanulásához. Ha tanult valaha latint, iskolai nyelvtanát nem meri újra elővenni, mert még emlékszik rá, mennyi holtsúllyal van telezsúfolva ez a nyelvtan... Vissza