Előszó
Részlet a könyvből:
Victor Norman felébredt és megnézte az óráját. Húsz perccel múlt kilenc. Aztán szemügyre vette a feldúlt, de üres kettős ágyat, elővett egy cigarettát, majd letette, mert...
Tovább
Előszó
Részlet a könyvből:
Victor Norman felébredt és megnézte az óráját. Húsz perccel múlt kilenc. Aztán szemügyre vette a feldúlt, de üres kettős ágyat, elővett egy cigarettát, majd letette, mert eszébe jutott; nem ajánlatos reggeli előtt dohányozni, tekintettel az elméletre, hogy az gyomorfekélyt okoz.
Marguerite kilépett a fürdőszobából. Csak nadrág volt rajta, de megkereste a ruháját és belébújt.
- Jó reggelt - mondta Vic. Marguerite keresztülerőszakolta a fejét a ruha nyakán.
- Jaj de sajnálom Vic, hogy felébresztettelek. Igazán szükséged van az alvásra.
- Neked nem kevésbbé. Egyébként találkozóm van valakivel.
Kezébe vette a telefont és a szobapincért kérte.
- Mit akarsz reggelizni Marguerite? - A fiatal nő elővette kabátját a szekrényből.
- Semmit, drágám. Máris elkéstem az irodából. A férfi egyszemélyes reggelit rendelt és közben meghallgatta a szobafőnök panaszait, hogy milyen a dolgok állapota manapság a Waldorf-szállóban s milyen nehéz elcsípni a szobapincért, akinek fel kell szolgálnia.
- Hát tegyen meg mindent, amit csak tud. És legyen szíves, küldje fel a Times"-t is.
- Mennem kell angyalom - mondta Marguerite. - Elkésem...
Vissza