Megszólal a föld

Előszó

Részlet a könyvből:

Lomha, nyárvégi este volt. A nap perzselően égetett reggeltől alkonyatig s az emberek alig várták a sötétséget. Hátha hűvös szél támad s enyhe cirógatásától felüdül a tikkadt, elfáradt test. A virágok, szegénykék, haldokoltak. Régen volt eső s ők úgy sóvárogták már az életet adó vizet. A makacsabbak, a szívósabbak konokul feltartották a fejüket. A sárga sarkanyúvirág, a petuniák ezrei s a kényes dáliák utolsó lélekzetvételükig pompáztak és úgy mutatták, mintha nekik fájna nekik a sivár szárazság. Este 9 óra után megélénkült a kút tájéka a faluban. Mindenfelől siettek a lányok kannával a kezükben vízért. Anyáik lelkükre kötötték, hogy siessenek. Korán kell fölkelni másnap s még lefekvés előtt is van egy-két tennivaló. Szórakozottan bólogattak anyjuk szavára, de amikor odaértek, megfeledkeztek minden jóföltételükről. Kétoldalt a legények állottak és figyelték minden mozdulatukat. Mindegyik a maga választottját kutatta, szólni akartak velük. Egyik-másik az öngyújtóját is fölvillantotta, hogy jobban szemügyre vegye a mellette elhaladót. A lányok megbabonázva lépdeltek. Tudták, hogy csupán az ő kedvükért történik ez a díszőrség, és jó volt érezniök, hogy fontosak.
Míg a vizet merítették, sugdosódtak egymás között. Volt megbeszélnivaló bőven, hiszen holnap nagy esemény történik a faluban. Buza Zsuzsi esküszik. Esküvő épp olyan sokszor van a faluban, mint temetés, mégse lehet megszokni. Mindig újság és érdekes. Azoknak is, akik előtte állnak, azoknak is, akik túljutottak rajta. Az élet nagy fordulóit nem borítja be soha a közöny és az unalom. Vissza