Megszentelt kövek I. (töredék)

Fülszöveg

A könyv a középkori Erdélyi Püspökség területén épült egykori katolikus templomokat ismerteti. Ezek többségükben ma is állanak, de vannak, amelyek csak utódaikban maradtak fenn, s vannak, amelyekről csak oklevelek, illetve helynevek emlékeznek.
Olyan örökséget vesz leltárba, amely a Szent István által a XI. század elején (1009-ben) alapított Erdélyi Püspökség első fél évezredének (XI-XV. század) megszentelt köveit mutatja be, több mint 1100 fényképpel.
A templomok többsége átvészelte az évezred viszontagságait, még ha a történelem folyamán egyesek stílusa meg is változott, illetve részben alapjaiból újraépítették. A reformáció óta négy történelmi egyház őrzi az örökséget: a római katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius.
Ugyanakkor az évszázadok folyamán a török, tatár pusztítás vagy éppen pestis következtében sok helyen némultak el a harangok, települések tűntek el és templomok a hívekkel együtt. Még a XVII. század végén és a XVIII. század elején is törnek be... Tovább

Fülszöveg

A könyv a középkori Erdélyi Püspökség területén épült egykori katolikus templomokat ismerteti. Ezek többségükben ma is állanak, de vannak, amelyek csak utódaikban maradtak fenn, s vannak, amelyekről csak oklevelek, illetve helynevek emlékeznek.
Olyan örökséget vesz leltárba, amely a Szent István által a XI. század elején (1009-ben) alapított Erdélyi Püspökség első fél évezredének (XI-XV. század) megszentelt köveit mutatja be, több mint 1100 fényképpel.
A templomok többsége átvészelte az évezred viszontagságait, még ha a történelem folyamán egyesek stílusa meg is változott, illetve részben alapjaiból újraépítették. A reformáció óta négy történelmi egyház őrzi az örökséget: a római katolikus, a lutheránus, a református és az unitárius.
Ugyanakkor az évszázadok folyamán a török, tatár pusztítás vagy éppen pestis következtében sok helyen némultak el a harangok, települések tűntek el és templomok a hívekkel együtt. Még a XVII. század végén és a XVIII. század elején is törnek be

Csíkban (1694-ben) és a Szamos mentén (1717-ben).
Kérdőjelek faggatnak: min múlott a templomok fennmaradása, s mi a magyarázata, hogy Csík és Gyergyó vidékén, ahol a tatárok a XVI. század közepén (1658-ban, 1661-ben) a templomokat mind felégetik, és csupán egyetlen csonkatorony beszél elpusztult templomról, mégsem némultak el véglegesen a harangok? Erre a válasz, hogy a nép mindegyre meg tudott újulni, s a hívek újabb és újabb templomokat építettek.
Vajon min múlik a jövőben templomaink sorsa, népének fennmaradása, ha — amint azt Tőkés László 1997-ben megjegyzi — „még az emberemlékezet óta mindenkor pozitív mérleget mutató katolikus Csíkban és Gyergyóban is fogyatkozó irányt vett a szaporulat"? Csakis azon, ha a templomokból fakadó életforrásból táplálkozó, templomot látogató nemzedékek elfogadják családjaikban az új nemzedékeket vállaló és nevelő krisztusi igazságok erkölcsi rendjét, melynek legfőbb törvénye: „ÉLETÜK LEGYEN ÉS BŐSÉGBEN LEGYEN" [János
tatárok kelet felől Erdélybe és pusztítanak evangéliuma. X. 10.). Vissza