Mégse

Fülszöveg

Varga Rudolf "Mégse" című, második könyvét tartja kezében az olvasó, benne az 1966-1996 között írott versek, a költői távmondatok válogatása, melyek fontos üzeneteket, közleményeket hordoznak jelenünk siralomvölgyéről. A felfokozott, izgatott közlésmód oka -, talán ez adja Varga jellegzetes, senkire sem hasonlító látásmódját, karakteres költői arcát -, hogy minden érzékszervével egyszerre fogja be a világot. Varga Rudolf gyakorolt mesterségében, filmrendezőként is ezt az elvet követi legjobb filmes munkáiban. Olyan kötet a "Mégse", amely feszesen, keményen mondja ki szerzőjének világát, mindannyiunk vészes mindennapjait, szerzőjének világát, mindannyiunk vészes mindennapjait, ugyanakkor meghittebben, beletörődöttebben teszi mindezt, mint "Az utolsó vers" című, előző könyvében. Ezer elvesztett csata után, az ötven felé közeledő költőnél nem vétek ez a lehangolódás. Ugyanakkor, Varga, verseit új képasszociációkkal, újabb metaforikus elemekkel, aranymetszéses kompozíciókkal ékesre hangolja fel.
Varga Rudolf karizmatikus ember Szabad szelleme nem engedi a behódolást, a feltétel nélküli elfogadást. Karizmatikus ember, aki nem szégyelli megmutatni esendőségét. Erejét bizonyítja, hogy védtelenségét, gyakori meghatottságát nem palástolja. A ritka kevesek, a beavatottak útját járja. Azt tartják róla: beilleszkedni képtelen, de megkockáztatom: nem arról van-e inkább szó, hogy nincs hová "beilleszkednie" annak, aki magasabb életsíkon látja a valóságot és utálja a szerepjátszást, a hamis hangot, az alakoskodást?
talán innen ered Varga "idealizmusa2, amely eredője lehet megsokszorozott, néha emberfeletti koncentráltságának, a lét, nemlét határát, más-világot megjáró metafizikai, szellemi kalandozásainak, ahová - a módosult tudatállapotba - gyakran már nehéz követni őt.
Varga Rudolf - "civilben" a bölcsészettudomány,a filozófia doktora - nem gyárt elméleteket és nem fogad el elméleteket. Gyanítom: többet tud a világról annál, hogy a látszólagos, a mindenkori hatalom által ránkerőltetett "játékszabályokat2 elfogadja. Saját, emberi törvényei szerint él, hát nem csoda, hogy gyakorta beleakad a világerdő tüskés ága-bogába. Talán ez az oka hangulatváltozásainak, robbanékonyságának és depressziójának is. Varga nem erkölcsi vetületében szemléli a történéseket, nem a szentenciákat, hanem a mélyebb összefüggéseket, a fő mozgatót keresi. Vélem, valamiféle állandó, közvetlen, "titkos kapcsolatban" áll a mindenhatóval. Így járja saját útját, melynek stációiról, a dolgok állásáról vers-távmondatokban tudósít minket. Táviratainak szuggesztív üzenete: A mai világnézeti vákuumban se hallgassunk a gonosz erőkre, változtassuk meg sorsunkat!
Varga Rudolf átnéz a világ kirakatán, a díszesen kivilágított bóvlikról tudomást sem véve, tekintetét a horizonton túli égbolton tartja, megszállottan várván a jelet. Tudja és tudatja: szöszmötöléseink, tipródásaink csak a legfőbb mondandóra való ráhangolódás részei, csak előkészületek a némaságra, Isten csendjére. Vissza