Fülszöveg
Tóbiás Áron 1946-ban lett a Magyar Rádió munkatársa, majd '55 januárjától az írószövetség akkor induló kiadójának, a Magvetőnek szerkesztője. A Forradalom leverése után a „kis íróper" vádlottjaként börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után gyakorlatilag nem juthatott el a Rádió vagy a nyomdafesték igazi nyilvánosságához, ám ő mégis elindult mikrofonjával a hallgatásra ítélt írókhoz, képzőművészekhez, politikusokhoz, gondolkodókhoz (többek között Déry Tiborhoz, Sinka Istvánhoz, Füst Milánhoz, Kassák Lajoshoz, Illyés Gyulához, Németh Lászlóhoz, Cs. Szabó Lászlóhoz, Pilinszky Jánoshoz, Med-gyessy Ferenchez, Szőnyi Istvánhoz, Bibó Istvánhoz, Kosáry Domokoshoz) - és beszélgetett velük. Mindezt akkor tette, amikor hiteles hangon író vagy képzőművész nem szólhatott a nagyközönséghez. Az akkori beszélgetések hű lenyomatai a Megmentett hangszalagok.
„Azt hittem az elején, hogy könnyebb-nehezebb »sétagalopp« lesz végigmesélni, -beszélni az ötvenöt kiválasztott író, költő, képzőművész,...
Tovább
Fülszöveg
Tóbiás Áron 1946-ban lett a Magyar Rádió munkatársa, majd '55 januárjától az írószövetség akkor induló kiadójának, a Magvetőnek szerkesztője. A Forradalom leverése után a „kis íróper" vádlottjaként börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után gyakorlatilag nem juthatott el a Rádió vagy a nyomdafesték igazi nyilvánosságához, ám ő mégis elindult mikrofonjával a hallgatásra ítélt írókhoz, képzőművészekhez, politikusokhoz, gondolkodókhoz (többek között Déry Tiborhoz, Sinka Istvánhoz, Füst Milánhoz, Kassák Lajoshoz, Illyés Gyulához, Németh Lászlóhoz, Cs. Szabó Lászlóhoz, Pilinszky Jánoshoz, Med-gyessy Ferenchez, Szőnyi Istvánhoz, Bibó Istvánhoz, Kosáry Domokoshoz) - és beszélgetett velük. Mindezt akkor tette, amikor hiteles hangon író vagy képzőművész nem szólhatott a nagyközönséghez. Az akkori beszélgetések hű lenyomatai a Megmentett hangszalagok.
„Azt hittem az elején, hogy könnyebb-nehezebb »sétagalopp« lesz végigmesélni, -beszélni az ötvenöt kiválasztott író, költő, képzőművész, történész, gondolkodó és családtagjaik életét-tetteit - és lám, máris benne találjuk magunkat a Történelemben. Meg-szenvedtettünk és szétszóródtattunk.
Az ötvenöt - immáron történelmi sorsú - személyből több mint huszonöt vált sors- és politikai üldözötté, a Hatalom által sújtottá, kitiltottá.
így vált ez a kötet - akarva-akaratlanul - nemcsak irodalmi és művészeti krónikává, hanem a Korszak tükrévé is. íme, Magyarország tükörképe, a még emlékezetünkben élő Félmúlt társadalmával, történeti eredményeivel és visszavonhatatlanul bűnös cselekedeteivel.
Még tovább tekintve: Ecce Homo."
Tóbiás Áron
Vissza