Megközelíthetetlen sarok IV. (töredék)

Előszó

A román televíziós adás szerkesztősége Andrei Bujor riportert a Déli-sarkra küldi, hogy a helyszínről közvetítse a hideghullám előretörésének érdekes látványosságát. A fiatal Ion Vilsan meteorológus hívja fel a szerkesztőség figyelmét erre a szenzációs tüneményre.
Andrei Bujor televíziós riporter a dél felé tartó rakétarepülőben megismerkedik Saratoga professzorral, aki éppen most tér vissza tajgai vadászatáról, Igor Szancsov szibériai agronómussal és a professzor szépséges leányával, Pepittával.
A rakétarepülő irányítását idegen állomás veszi át és Montevideo helyett különös helyre, egy jégsivatagtól körülvett oázisba érnek.
Az oázis "kormányzójának" megbízásából a patagón "helytartó" bejelenti, hogy a rakétarepülő utasait foglyainak tekinti és kötelezi őket, hogy uránbányáiban dolgozzanak.
Az utasok egy része beletörődik sorsába, elfogadja az ajánlatot, a többiek azonban, Andrei Bujorral soraikban, elindulnak, hogy átvágják magukat a sok száz kilométeres jégpusztaságon. Hóviharba kerülnek, számuk egyre fogy, de a "kormányzó" mentőexpedíciót küld utánuk.
Elbeszélésünk második füzetéből azt is megtudjuk, hogy évekkel ezelőtt egy dél-amerikai mérnök hidegtermelő gépezetet talált fel, amelyet egy tröszt meg is vett tőle, de nem azért, hogy alkalmazza vágóhídján, hanem hogy nehogy más, konkurens tröszt felhasználhassa. A feltalálót annyira megrendítik ezek a piszkos üzleti sakkhúzások, hogy megőrül és el akarja pusztítani a vétkes emberiséget, hogy jobbat nemesebbet "hozzon létre".
A Déli-sarkon felszereli hidegtermelő gépezetét és megkezdi gyilkos munkáját.
A hideghullám napi 10 kilométeres sebességgel tart a déli féltekén az egyenlítő felé. Az emberiség megretten a szörnyű pusztítás láttán. Egyre nagyobb területet kerít hatalmába a hó és a jég. Az emberek elhagyják lakhelyüket, szülőföldjüket és északra menekülnek. Úgy tűnik, itt a világ vége. Vissza