Megjegyzések a színházról/A katonák/A nevelő avagy a házi nevelés előnyei

Előszó

A tizennyolcadik században, a klasszika virágzásának kellős közepén hirtelen erjedés indult meg a német irodalomban. Hogy csupán az irodalomban ment-e végbe, hogy hirtelen történt-e, és hogy valóban erjedés volt-e - mindhárom tény vitatható. A német Sturm und Drangnál talán nincs ellentmondásosabb irányzat - ha irányzatnak nevezhető egyáltalán.
Goethe ezt a korszakot német irodalmi forradalomnak nevezte. Herder és Goethe köré csoportosult Strassburgban az az ifjú polgári nemzedék, amely a német nemzeti irodalom kialakításáért küzdött - Lessing törekvését folytatva, de új távlatokat fölfedezve. Itt ismerte meg Goethét Jákob Michael Reinhold Lenz (1751-1792), a livóniai pap fia, aki königsbergi teológiai tanulmányait abbahagyva két Kleist báró mellé szegődött, és Elzászba kísérte őket.
Lenz lelkesen vetette bele magát a munkába. Filozófiai, irodalmi körökhöz csatlakozott, előadásokat tartott. 1774- ben jelent meg Megjegyzések a színházról című értekezése, melyet előszóul szánt Shakespeare Sok hűhó semmiért című vígjátékának fordítása elé. Hangja ironikus és szenvedélyes, hol plebejus humorú, hol magasba szárnyaló. Mély műveltséget sejtet, de felületességen is rajtakapni. Először is benyit a megelőző korok színházainak „département"-jaiba, amelyeket keményen megbírál. Egyedül Shakespeare-t kíméli meg. Majd Arisztotelész Poétika-ját szedi ízekre, cáfolja pontról pontra. Vissza