Mégis szép az élet

Előszó

Részlet a könyvből:
Egészen szorosan ült az asztal mellett. Mindkét könyökét rátámasztotta az asztal lapjára, tenyerével pedig befogta füleit. De hiába nyomta oly erősen a tenyerét a füleire, hogy gyönge zúgást hallott bennük, a szomszéd szobából áradó zongorahangokat csak nem tudta kivédeni. Még a melléjük mondott számolást is hallotta.
- Egyenkint, kettenkint, hármankint, négyenkint...
Bárhogy erőlködött, nem tudta a figyelmét a saját munkájára irányítani. Hiába nézték szemei az előtte nyitottan álló könyv betűit, hiába olvasta félhangon a sorokat: "A természet akként rendezte be a szívet, mint a gépész szivattyúzó műszereit, hogy billentyűket s azok elé olyan nyílásokat adott, amelyeken ha kell, kiömlik a vér, vagy ha az ellenkezője szükséges, akkor a billentyűk a nyílásokat el is zárhassák. Ezen billentyűjáték a bal szívgyomorban kéthegyű billentyű által történik, a jobb szívgyomorban pedig háromhegyű billentyű által, még pedig bizonyos hangos kopogásokkal, melyeket szívhangoknak nevezünk. A szív összehúzódásakor keletkezett hang a szisztolikus han g, a szív kitágu lásakor keletkezett hang a szisztolikus hang, a szív kitágulásakor keletkezett hang pedig a diasztolikus hang". Nem értette tisztán, mit olvas. Végül is türelmét vesztve, felállt, felkapta a könyvet és kisietett a szobából. Mérgelődve mormogta útközben.
- A legerősebb hang pedig kedves hugom zongorajátéka, súlyosbítva a szellemes "egyenkint, kettenkint, hármankint" mormolásával.
Vissza