Fülszöveg
Hazaértünk Haza? Otthonról haza.
Miután eljöttünk Svédországba azzal, hogy végleg ott maradunk, a közel négyéves idő alatt, talán egyetlen egyszer nem fordult elő, hogy honvágyam legyen. Akkor dobbant meg a szívem hevesebben először, amikor a (Rejze-dokumentet) Világútlevelet kicserélték Svéd Útlevélre, megadva nekünk a SVÉD állampolgárságot. Ettől kezdve, egyre gyakrabban jelent meg előttünk, a HAZA! Mint valami ragályos betegség, mind gyakrabban, mind sűrűbben rándult össze a gyomrunk egy hirtelen belénk hasító kép, vagy szó, vagy hang hatására, és mint egy rögeszme hasított bele az agyunkba: - Haza - Haza egyre követelőzőbben, egyre türelmetlenebbül.
Aztán végre. Na de most, mi lesz? Tudtunkkal, disszidálásért három hónapra ítéltek bennünket, távollétünkben. Egykor még kötelező volt a "külföldieknek" jelentkezni a rendőrkapitányságon. Hogy mi játszott közre, hogy minden probléma nélkül megúsztuk, azt egyedül a Jó Isten tudja.
Lejárt a három hét szemeszter idő. A...
Tovább
Fülszöveg
Hazaértünk Haza? Otthonról haza.
Miután eljöttünk Svédországba azzal, hogy végleg ott maradunk, a közel négyéves idő alatt, talán egyetlen egyszer nem fordult elő, hogy honvágyam legyen. Akkor dobbant meg a szívem hevesebben először, amikor a (Rejze-dokumentet) Világútlevelet kicserélték Svéd Útlevélre, megadva nekünk a SVÉD állampolgárságot. Ettől kezdve, egyre gyakrabban jelent meg előttünk, a HAZA! Mint valami ragályos betegség, mind gyakrabban, mind sűrűbben rándult össze a gyomrunk egy hirtelen belénk hasító kép, vagy szó, vagy hang hatására, és mint egy rögeszme hasított bele az agyunkba: - Haza - Haza egyre követelőzőbben, egyre türelmetlenebbül.
Aztán végre. Na de most, mi lesz? Tudtunkkal, disszidálásért három hónapra ítéltek bennünket, távollétünkben. Egykor még kötelező volt a "külföldieknek" jelentkezni a rendőrkapitányságon. Hogy mi játszott közre, hogy minden probléma nélkül megúsztuk, azt egyedül a Jó Isten tudja.
Lejárt a három hét szemeszter idő. A kalandos hazafelé utat már leírtam. De hogy mi játszódott le bennünk? Azt hiszem, én kicsi vagyok ahhoz, hogy le tudjam írni. És most kezdtem megérteni néhány 1956-os Barátomat, akik úgy próbáltak szabadulni gyötrelmes honvágyuktól, hogy minden erejükkel kerülték a fajtájukat, csak a fogadó ország nyelvén próbáltak beszélni mindenkivel, csak Magyarral nem Egyik barátom mesélte, hogy ha Magyar beszédet meghallott, sírva fakadt. Egy másik, azért vett feleségül más nemzet leányát, hogy Magyar beszédet ne is halljon.
Most, ahogy haladtunk Svédország felé, mintha kötéllel lennék odakötve, és a kötél ki akarná szakítani a lelkünket. Most értettem meg azokat, akik dacára jólétüknek, gazdagságuknak, haza igyekeznek a szegény Magyarországra, mert itt akarnak meghalni, és az ANYAföldben pihenni.
Most értettem meg, hogy mit jelent:
"Hazádnak rendületlenül,
légy híve, óh Magyar!"
Vissza