Meghalni Vukovárnál

Előszó

Részlet a könyvből:

"Harmincöt éves múltam, s még nem öltem embert. Mifelénk a tyúklopás is nagy ügynek számít, nemhogy az emberölés, Soha, egyetlen gondolatom sem forgott a gyilkosság körül, bár meg kell adni, ölni azért öltem néha. Faluhelyen az ember nem menekülhet meg az ilyesmitől. Egyszer például fölakasztottam egy rühes macskát. Nehezéket kötöttem a hátsó lábára, hogy ne tudjon fölkunkorodni, s ne harapja el a madzagot. Ez volt gyerekkorom legnagyobb gyilkossága, ha a féltéglával agyonvert kecskebékákat és a parittyával lelőtt verebeket nem számolom. Mondhatnám azt is, hogy vasárnaponként tyúkot vágtam, de akkor hazudnék. Ezt a munkát mindig anyám végezte el. Lába közé vette a jércét, bal kézzel hátrafeszítette a fejét, jobbjával meg - egy gyors, nyiszáló mozdulattal - lefejezte a szerencsétlent. Valóságos csoda volt, ahogy az én gyöngéd, halk szavú édesanyám sárga földig ható közönnyel végezte ki isten egyik teremtményét. Csak akkor hőkölt hátra, és ejtette el a konyhakést, ha a lefejezett állat ne adj' isten fölpattant, és megiramlott a kertkapu irányába. Az ördög nyargalászik rajta, suttogta ilyenkor anyám, és egymás után háromszor keresztet vetett. A kivergődött, kivérzett csirkét azon nyomban elásta a ganédombba. Rántott levest ebédeltünk aznap. Nem, dehogyis vágtam én csirkét! Egy ilyen tollas jószág halálában nincs semmi méltóság. Bezzeg a disznóéban!" Vissza

Fülszöveg

A regény Jugoszlávi felbomlásának, a balkáni népek öldöklő testvérháborújának idején játszódik. Idillinek tűnő évek után eluralkodik az addig szunnyadó gyűlölet, az egy hazába kényszerített nációk irracionális dühvel, érzéketlen kegyetlenséggel támadnak egymásra. A regény nem a háborúról szól, de annak kikerülhetetlen perifériáján játszódik.
A regény főhőse egy vajdasági magyar fiatalember, egy intellektuális alkat arról ábrándozik, hogy egyszer író lesz, akit Budapesten is számba vesznek. Gyermekkora a bácskai táj varázsában múlik a diófák és savanyúalmafák misztikusan egyszerű világában. Körülölelik a szülék és a barátok, a szénaboglya-szerelmek és az igazi szerelem beteljesületlen, mohó vágyai.
De vajon lehetséges-e ordasok között embernek maradni? Kéjjel öldöklő szabadcsapatok közt Ulyssest olvasni? Létezik-e bármely lelkiismeret-megőrző emberi alternatíva? Élni - vagy netán halni - Budapesten, egy majdnem idegen városban. És ugyanígy, ugyanakkor élni - vagy meghalni a - horvátországi Vukovár ostrománál, értelmetlenül, a semmiért. E lehetőségek közt őrlődik a regény főhőse, de vajon talál-e megoldást vagy legalább feloldozást? Utólag lehetetlen választ adni a hiába szenvedetteknek, a véráztatta anyaföld még ma is mélyen magába rejti a most felnövekvő vajdasági nemzedék jövendőjének kilátásait és kilátástalanságait. Vissza