Előszó
Jó, ha az ember meg tud adni napi munkája közben egy-egy pillanatra. Sabján Ferenc is ezt teszi. A gyermek csodálkozik így a világra - ilyen őszintén és egyszerűen. Hogy aztán közvetlen, mindenei számára érthető hangon és (gépekben számoljon be a világról, vágyairól és álmairól. Szólj csak tücsökhegedű! Ez a hang jut eszembe verseit olvasva. Tavaszt álmodig s nem akar tudni a „Kegyetlen" télről, pedig tudja, hogy eljön.
Ha a versek szavait egyszer elemzi majd valaki, s innen közelíti meg gondolatvilágát, hangulatát a következő szavak biztosan a leggyakoribbak közé kerülnek a szókincs-szótárában: Hold, csend, álom, világ, nap, fa és fű. Ha egy mondatban szeretnénk kifejezni verseinek üzenetét nagyon egyszerűsítve így hangzana: Szeretem az életet, hazámat, mert sok szépet nyújt nekem - mégis sokszor egy őszintébb, emberibb világról álmodom. Mindnyájunké vágyát fogalmazza meg. Sehol egy disszonáns hang, nagyképű frázis, álpatrióta nagyzolás. Egyszerű ember - egyszerű költő. Ezért hangulatosak, kedvesek a versei, amikor egy hangulatot fejeznek ki (Tavasz), vágyakat közvetítenek. (Felhők szárnyán), szebb világról álmodnak (Álmomban én...), szerelemről szólnak (Érezlek).
A versek zenéje, ritmusa a szabad versek, kötetlenségét mutatja - mégis élvezhető.
A verstani ismeretek, szabályok, szerkesztés, ritmus, rím, versformák alaposabb ismerete szükséges ahhoz, hogy a versek kötött versformákban is jelentkezhessenek.
"Kívánok a költőnek és a versolvasóknak sok örömet!
Vissza