Előszó
Képzőművészeti bibliográfiasorozatunk ez évben ünnepli huszadik születésnapját. Ifjú kora ellenére olyan értékeket hordoz magában, melyeket igazán méltányolni majd az utókor tud, az az utókor, amely a Szolnoki Művésztelep, az itt alkotó művészek munkásságának szisztematikus feldolgozását tűzi ki céljául.
E sorozat megszületésében oroszlánrésze volt Bálintné Hegyesi Júliának, akinek munkásságát igazán nehéz lenne túlhangsúlyozni, hisz elindítója, összegyűjtője, szerkesztője és írója is egy személyben bibliográfiasorozatunknak. E rendkívüli alaposságot, szorgalmat, kitartást és felkészültséget kívánó munkát igen sokszor az ő elszántsága segítette át azokon a holtpontokon, amelyek egy 20 évet megélt sorozat életében - ha nem is törvényszerűen, de szükségszerűen - jelentkeztek. Igazán örülhetünk annak, hogy e bibliográfiai sorozat 11. kötetét vehetjük kézbe.
E kötet Meggyes László festőművész munkásságát mutatja be a bibliográfia tükrében, jól kiegészítve azt a kiállítást, amelyet a művész tiszteletére rendeztünk a Szolnoki Galériában.
Meggyes László 1957-ben - 40 éve - érkezett a Képzőművészeti Főiskola friss diplomájával Szolnokra. Azóta a vászonra varázsolt csodálatos hangulatú képeivel számtalan gyönyörűséget adott az e vidéket szerető embereknek. Emberi és művészi alkatának alapvető jellemzője a kiegyensúlyozottság, a bölcs nyugalom, a gazdag érzelemvilág. Képeinek hangulata, szín- és formakultúrája is ezt tükrözi vissza.
Ezért van az, hogy alkotásainak témája, tartalma és színvilága nyugalmat és harmóniát áraszt. Csak emberségének ismeretében értékelhetők bensőséges líraiságú, csodálatos színvilágú táblaképei, magas mesterségbeli tudással készült, mélységesen humanista grafikái.
Alkotásainak tartalma az ember és a táj: ezek tisztelete és szeretete. Egy rádióinterjúban ars poeticájának lényegét a következőképpen fogalmazza meg: "... rám a táj mindig erősen hatott, és a tájban az ember. Nagyon szeretem éppen Szolnokon a két folyót ... egy végtelen témavilág maga a víz, a partja, az ott élő, ott dolgozó emberekkel együtt."
Szigetszentmiklóson született, s a Szolnokra került művészben a Tisza és Zagyva folyó örökké változó festői világképének megcsodálásakor az első gyermekkori élmények ébrednek fel, s az így tágult időt, a mélyen lerakódott, sokáig magában tartott, ezerarcú természeti szépséget viszi vásznaira. Így láttat velünk egy-egy tanyát, félig a földbe süppedt tabáni házat, és a serényen dolgozó embert. Ezeket fogalmazza meg lírai hangulatvételben, művészi átéléssel, és innen nyeri hitelét.
Festményeiből Sibelius muzsikája jut szemlélője eszébe - a vallomás a rajongva szeretett táj szépségéről, szeretetéről.
A Szolnokon töltött negyven év munkásságát bemutató kiállítás vizuális élményét jól egészíti ki a kiállítás katalógusa, s a művész munkásságát összefoglaló bibliográfia.
Szívből kívánjuk Meggyes Lászlónak, hogy ezekkel a vászonra "írt" csodákkal nekünk, nézőinek még sokáig szerezzen örömöt.
Vissza