Megfeszíttetve, de meg nem törve

Fülszöveg

A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forradalomból megszületett polgáré, aki nagyképű, fitogtatott tudálékossággal ránevelődött arra, hogy az élet legnagyobb és mindig égető kérdéseit is közömbösen kezelje. Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törődik vele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy, s az életet az állam is és az egyes ember is minden valláserkölcsi kötöttségtől függetlenül rendezheti be. Legnagyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazságokat az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket a korlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák. Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján kikezdte, kettős normájával, nyers erotikába fulladt irodalmával, művészetével pedig teljesen szétdúlta a társadalom alapegységét, a családot, gazdasági téren hirdetett és alkalmazott szabadversenyével meghízlalta az élelmesek kis csoportját és a technikai fejlődés szédítő fokán megszégyenítő nyomorba nyomta a túlnyomó többséget, jogi elméletével a társadalmak élére állított minden ügyek korlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bőbeszédű, s rendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratából összeálló, tehetetlen parlamentet. Azaz megteremtette, világra hozta a bőrünk egész felületén és lelkünk legbenső mélyén is égető fájdalommal szenvedett átkos, kilátástalan mai életet. A bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak... A marxizmus a vezetők erkölcsi nihilizmusa miatt nemcsak hitelét vesztette, hanem rendszerének a gyakorlati életbe áterőszakolt belső ellentmondásaiból előálló tarthatatlan állapotok miatt halálos csődben van... Marad tehát a kereszténység, amely egyetlen központi gondolatával fenséges egységbe fogja a nagy kérdéseket, megjelöli minden dolognak a maga helyét, s minden ember és nemzet számára a másik sérelme nélkül követeli az igazságos részt a jogokból, a szabadságból, a kenyérből. Helyzete is a nevelés szempontjából ma előnyösebb, mint a múltban. A liberalizmus korában egyetlen bűnbak az Egyház volt. Mindent ráfogtak. Minden bajért őt tették felelőssé és mindig őt feketítették. Ma a hangos, boldogító rendszerek összeomlottak, vagy összeomlóban vannak. S az ifjúságnak a nagy pusztulás és pusztítás láttára felnyílt szeme a farizeusok fekete, szólamokba göngyölt nagy bűneit élesen látja.
(Márton Áron, Erdély püspöke - Erdélyi Iskola, 1933/34. 5-6. sz.) Vissza