Megéri-e a Szovjetunió 1984-et?

Előszó

Tanulmányom megírására három ok késztetett.
Ezek közül az első, érdeklődésem az orosz történelem iránt. Csaknem tíz évvel ezelőtt tanulmányt írtam a Kijevi Oroszországról, de olyan körülmények következtében, amelyeket nem állt módomban befolyásolni, akkor abba kellett hagynom az orosz állam kezdeteire vonatkozó kutatásaimat; mint történésznek, úgy érzem, most bőséges kárpótlásban lesz részem azáltal, hogy tanúja lehetek ugyanezen állam végének.
A második ok az, hogy módomban volt közelről megfigyelni a próbálkozásokat, amelyek a Szovjetunióban egy független társadalmi mozgalom létrehozására irányultak. A jelenség már önmagában is figyelemreméltó és megérdemli az előzetes kiértékelést.
A harmadik ok pedig az, hogy sokat hallottam és olvastam a szovjet társadalom ún. "liberalizálódásáról". Ezt a fogalmat röviden így lehetne jellemezni: a helyzet ma jobb, mint tíz évvel ezelőtt volt, ennélfogva további tíz év múlva még jobb lesz. A továbbiakban megkísérlem megindokolni, hogy miért nem értek egyet ezzel a felfogással.
Hangsúlyozni kívánom, hogy tanulmányom nem tudományos kutatás eredményeképpen jött létre, hanem kizárólag személyes megfigyeléseken és megfontolásokon alapszik. Ebből a szemszögből nézve akár üres fecsegésnek is tűnhetnék. A Szovjetuniót tanulmányozó nyugati kutatók számára azonban tanulmányom ugyanolyan érdekes lehet, mint az ichtiológus számára az, ha egy hal hirtelen megszólalna. Vissza