Megbízható úriember

Fülszöveg

Nem kell engem félteni. Csak a sors legyen hozzám irgalmas, majd én aztán irgalmatlan leszek.

„Hogyan lesz az ember strici?" Mint egy pofon, úgy éri az embert Szobotka Tibor 1937-ben írt regényének első mondata. És hiába válaszolja meg a kérdést Gontran Alfréd, rögtön érezzük, ebben a regényben bizony újabb és újabb lelki maflások következnek.
„Stricit nem abból lesz, aki szereti a nőket, hanem abból, akit szeretnek a nők" - nyilatkozik rezignáltán a főhős. Gontran Alfrédot valóban szeretik a nők, és ő gátlástalanul ki is használja őket. Lolát, a táncosnőt, aki az utcasarokra is hajlandó kiállni a kedvéért, Miss igglnst, a reménytelenül csúf és reménytelenül szerelmes szállásadónőt, és a bájos, fia-al Karolát. Olyan könnyedén vetkőz le minden szégyenérzetet, erkölcsi megfontolást, hogyan ruháit dobja le egy-egy Intim együttlétkor. Érzelmek nélkül. Ha a szükség úgy . hozza, kíméletlenül átgázol azokon, akik eltartják. Persze az ő élete sem könnyű, de bármire hajlandó, hogy a... Tovább

Fülszöveg

Nem kell engem félteni. Csak a sors legyen hozzám irgalmas, majd én aztán irgalmatlan leszek.

„Hogyan lesz az ember strici?" Mint egy pofon, úgy éri az embert Szobotka Tibor 1937-ben írt regényének első mondata. És hiába válaszolja meg a kérdést Gontran Alfréd, rögtön érezzük, ebben a regényben bizony újabb és újabb lelki maflások következnek.
„Stricit nem abból lesz, aki szereti a nőket, hanem abból, akit szeretnek a nők" - nyilatkozik rezignáltán a főhős. Gontran Alfrédot valóban szeretik a nők, és ő gátlástalanul ki is használja őket. Lolát, a táncosnőt, aki az utcasarokra is hajlandó kiállni a kedvéért, Miss igglnst, a reménytelenül csúf és reménytelenül szerelmes szállásadónőt, és a bájos, fia-al Karolát. Olyan könnyedén vetkőz le minden szégyenérzetet, erkölcsi megfontolást, hogyan ruháit dobja le egy-egy Intim együttlétkor. Érzelmek nélkül. Ha a szükség úgy . hozza, kíméletlenül átgázol azokon, akik eltartják. Persze az ő élete sem könnyű, de bármire hajlandó, hogy a társadalom pereméről, a sivár hónapos szobák, olcsó kifőzdék, kétes zálogházak világából egyre beljebb, egyre feljebb kapaszkodjon. Munka nélkül megkereshető pénzt akar, elegáns szalonokba vágyik, ahol pezsgőt hordanak körbe, Illatos cigarettafüst gomolyog, és a kandalló tüzének fényében, süppedős szőnyegen lehet szeretkezni. Hogy közben a félhomályból valaki kéjes gyönyörrel figyeli a szerelmi játékot? Ugyan mit számít, ha ez az ára a jólétnek?
Ennek reményében kerekedik fel, hogy külföldön is szerencsét próbáljon. Útja Budapestről a világháború felé sodródó, egyre sötétülő horizontú Európa nagyvárosaiba, Londonba, Párizsba, Zürichbe vezet, hogy végül visszakanyarodjon a magyar fővárosba. Mert itt van ő Igazán otthon, Itt van a legnagyobb kereslet a becstelenekre és aljasokra.
Szobotka Tibor ma is lenyűgözően modern stílusú regényében az egyéni létnek és a történelemnek azokat a szinte észrevétlen fordulópontjait ragadja meg, amelyek új utat szabnak embereknek és nemzeteknek. Azokat a sorsdöntő pillanatokat, amikor óhatatlanul lehullanak az álarcok, és magával a „meztelen" valósággal kell szembesülnünk. Az író hátborzongató érzékletességgel és hitelességgel festi meg a világháború előtti Magyarországot, ahol a romlottság és a bűn nemcsak természetessé, de szinte elvárássá válik. Egy olyan országot, ahol a striciből egy csapásra megbízható úriember lehet, kezébe pénz hatalom kerül, és emberek sorsáról dönthet. Vissza