Még ha kőből lennél is

Szerző

Michelangelo

Szerkesztő

Tóth Róbert

Fordító

Rónay György

Lektor

Tóth Balázs

Szeged

'Michelangelo: Még ha kőből lennél is ' összes példány

Kiadó:	Szukits Könyvkiadó
Kiadás helye:	Szeged
Kiadás éve:	1999
Kötés típusa:	Fűzött kemény papírkötés
Oldalszám:	232 oldal
Sorozatcím:	A líra gyöngyszemei
Kötetszám:
Nyelv:	Magyar
Méret:	19 cm x 12 cm
ISBN:	963-9278-13-0

Értesítőt kérek a kiadóról

Értesítőt kérek a sorozatról

A beállítást mentettük,
naponta értesítjük a beérkező friss
kiadványokról

Tartalom

A cukorra, gyertyára és szamárra	219
Addig kellett volna magasba szállnom	89
Add vissza, ó forrás, folyó, szememnek	175
A halál biztos, de az óra még nem	216
Ah, mindenütt csak téged lássalak	198
Ahogy apadnak fogyó életem	145
Ahogy már a keblemben viselem rég	187
A józan ész zsörtölődik velem	21
Akarnám, Uram, mit nem akarok	209
A kelyheket pajzzsá s karddá verik	13
A kereszt, a malaszt s a kínok árán	220
Aki egykor semmiből hozta létre	110
Alázattal hajtom nyakam igába	141
A legjobb művész sem tud olyan eszmét	72
A lélek, mely kiontja	126
Amint megkaptam, uram, leveled	37
Amit csak látok, unszol és tanácsol	100
Amit szép arcodon látok, uram	47
Angyal-formában születtél te, Donna	136
A szívem egyre lángol	157
A szives barátság színe alatt	63
A tűz a követ úgy szereti, menten	172
A tűz mindent eléget	103
Az a terve a vad	161
Az égből jött, halandó lénye látta	125
Az Éjt, amint édesen szendereg	106
Az én szerencsém és a te kegyelmed	132
Az ép érzék méltán rajong a legszebb	74
Azt hittem, amikor tekintetem	77
Azt hittem volna, hogy mihelyt a lelke	30
Az új, nagy szépség, kinek soha párja	154
Áldott szellem, ki, bár halálra értem	76
Ámor, ime a szívemből, melyet	153
Ámor, nem vagy-e fenség	194
Bajom csak annál nyomasztóbb, ha képem	104
Bár az idő óránkint ostromolva	121
Bár szívem sokszor felgyujtotta már	129
Bár volt a szívem már olyan nehéz	40
Benned látom s így hívom magamat	16
Bennem a halál, s életem tebenned	44
Bölcsőtől sírig, melynek küszöbéhez	99
Csak egy kőben kívánja	133
Csak én égek tovább, ha már kioltott	177
Csak neked tetszik szívem kínja, látom	97
Egy férfi, sőt egy isten szava szól	207
Enged minden keménység	97
Édes-kegyes segélyed	164
Édes sírásból kínos nevetésbe	90
Életem immár lassankint elér	210
Évekkel rakva, bűnnel teljesen	214
Fáradt szívem nem enged semmi fénynek	83
Felerészben fáj s búsít, felerészben	215
Ha a rajzzal és a színnel elérte	205
Ha a szemek a szívekbe vezetnek	34
Ha a szent vágy, mely fölemeli másnak	27
Habár szépséges földi arcvonásod	188
Ha csak könny és kín van kedvedre, Ámor	127
Ha egy arcot víg szív széppé tehet	173
Ha egy hölgy felerészben csupa kellem	196
Ha egy még zsenge szívet ifjusága	170
Ha igaz, hogy lelkünk valaki másba	113
Ha jól fölfogott lényünk égi része	206
Ha kénből van szivem, kanóc a testem	178
Ha kiről szólok, annak arca nem	204
Ha kisebb volna, hölgyem	168
Halálom felé, vonakodva folyton	167
Halálra lett, ami lett	208
Halálra öltél már sok évig engem	192
Ha más archoz vonna, uram, helyetted	128
Ha megölhetné valaki magát	26
Ha mint szemed szépsége, volna bár	35
Ha Phöbus nem fonja és nem csavarja	66
Hasztalan vár jutalmat s bért, ahogy	130
Ha, szinte óránkint, tűnt életemnek	120
Hathatósabb és jobb oltalmazóm itt	92
Ha tiszta vágy, ha fennkölt áhitat	28
Ha tudnánk szüntelen	115
Ha ura rá kemény láncot vetett	193
Ha ügyelek, míg fiatal vagyok	162
Ha valaki olyan öröm adósa	78
Ha vágyunkat az Isten	96
Ha végül majd a lélek	180
Higgyétek meg, szemek	112
Hogy ahonnét jött, megtérjen oda	189
Hogy, asszonyom, jóságod mérhetetlen	166
Hogy az égnek a szem-nem-látta szépet	85
Hogy égi szépséged már foglyul ejtett	131
Hogy élemült koromban	144
Hogy is lehet	91
Hogy lehet, hölgyem, hogy, mit bárki láthat	176
Hogy merném elviselni	14
Hogy szépséged az idő ellenére	134
Hogy végletes hevemben	119
Honvágyban égve szállna föl e lélek	155
Hölgyem, ha rám veted	177
Hölgyem, mit kivülről látok belőled	174
Hölgyem, törődve, vénen	163
Ideje volna már	101
Itt állok, oly magányosan s szegényen	69
Izzó sóvárgásommal égre szállhat	185
Jobban szeretem magam a szokottnál	179
Jobbra lépek, meg balra bicegek	181
Jobb volna már meghalnom mihamar	15
Jól meglátja távol s közel szemem	98
Kegyesemnek öröm, de neked élet	147
Kegyes-szép kedvesem	111
Két szép szemöld alatt	118
Ki az, aki tehozzád kényszerít	9
Kihunyt szép szem, sír lett a lakása	52
Kincsem szeméből kilő s belelobban	18
Kinek szemét szokás és kényelem	82
Köszönettel megkaptam, hála néked	49
Levetve kínos, lomha terhemet	213
Magam előzve mennék	146
Magasan fénylő éked közelébe	160
Magas hegyekben, szirti meredélyen	200
Megesik, hogy a szobrász, noha másnak	140
Mert hited, hölgyem, szívem nagy reményét	143
Mert nagyon aggodalmas	156
Meséivel Isten szemléletére	211
Még ha kőből lennél is, úgy hiszem	22
Mért ily későn jött, s mért nem szaporábban	84
Mért kell, hogy ajkam heves vágyamat	65
Mig fogy az élet napról napra bennem	124
Miként ott lappang, s feltámad a kőben	73
Mikor sok sóhajom keltője, szépem	86
Mi lesz velem? Mit akarsz újra ettől	190
Mily csoda, hogy ki a tűz közelében	88
Milyen ráspoly marása	75
Mily öröm, mily fölbecsülhetetlen	221
Mily vídáman símul arany hajára	11
Minden bezárt tér és minden fedett hely	109
Mint ahogy nem teheted, hogy ne légy szép	102
Mint a macskáknak a lombard vidéken	12
Mint kovács tűzzel nyujtja a vasat	171
Mit a szem szépnek lát, a szívbe rajta	203
Mondd, Ámor, ha oly kegyes volna lelke	151
Mondd, kérlek, Ámor, amit a szemem	20
Mondom nektek, nagy istenek, a földön	152
Nagy szépség, heves tüzet szítva folyton	158
Nem a halál, félelem a haláltól	114
Nemcsak nagy kín, hölgy, nagy kegyelem	184
Nemes lény, mint tükörben, drága tested	19
Nem ér bennem se művészet, se szellem	169
Nem gyógyult be, Ámor, arany nyiladnak	199
Nem gyujtod már föl a szívemet, Ámor	135
Nem halandó dolgot láttam szememmel	68
Nem lehet érdeme szerint dicsérni	137
Nem mindig haláos vétek, ha lángra	79
Nem mindig s nem mindenki csak az érzék	139
Nem örült a levegőnek, nem élt	142
Nem szivem élteti szerelmemet	80
Nem tudok elképzelni semmiképpen	46
Nem tudom s akarom megállni, Ámor	95
Nem tudom, teremtője vágyva vágyott	64
Nem vagyok magamé már! Hogy lehet	10
Nem viszi szívem, mely a szépre vágyna	183
Nincs a te égi orcád	117
Nincs dolog oly silány, mint amilyennek	212
Ó éj, édes idő vagy, bár sötét	67
Ó jaj nekem, jaj nekem, becsapott	32
Oly magasra ragadtál	149
Oly tettrekész, oly bátor büszke hölgyem	105
Olvadt ezüst s arany	148
Önmagamtól mennél inkább menekszem	182
Pörölyöm, ha a nyers márványt kivésem	87
Sok éven és sok próbán át, halála	138
Sok szétszórt pillantásod	150
Sóvárgó vágyam gyakorta igérhet	217
Szememen át mily mézet ont szivembe	45
Szent szeme nem találhat az enyémbe	93
Szépítenek, mondják, a szenvedések	202
Szépsége emlékével egybeforrva	159
Szép szemeddel édes fényt láthatok	108
Szivemből a halálnak	165
Születésemkor kaptam példaképnek	81
Tán hogy szivem másért részvétre keljen	31
Távolból, egy nagy csillag sugarától	116
Több türelemmel több szerencse és kegy	186
Tudod, hogy tudom, uram, hogy tudod	29
Tüzet érzek egy megfagyott alakban	107
Új hölgy szépsége lázít	197
Uram, ha régi közmondás igaz, hát	8
Üdvözültek, kik örömet találtok	123
Valahányszor bálványképem dereng föl	201
Van egy féreg, önmagához kegyetlen	48
Van még a földön egy gigász, olyan nagy	50
Vásároltam, bár igen drága áron	36
Végórámhoz vezetett már sok évem	122
Vidám s boldog voltam, míg kedvre-kényre	7
Vigadtak s búsultak az égi lelkek	218
Vigy oda vissza, ahol vak hevemnek	195