"Bp. 31-862"

Előszó

Részlet a könyvből:

"A rendőr felemelte a karját, azután gyors úszómozdulattal kétfelé tárta. Gyalogjárók, villamosok és kocsik indultak meg sietve a körúton. Ebben a pillanatban az Andrássy-úton a liget felől gyors robogással közeledett egy autó. a Rendőr dühösen integetett, a gyalogjárók rémülten ugráltak jobbra-balra, autók tülköltek, villamosok csöngettek... hiába. Az autó vad irammal közeledett, átfurakodott kocsik és emberek között, az útkereszteződésnél sem lassított és csak az utolsó percben suhant el a robogó villamos előtt...
- Budapest 31-862 - dörmögte a rendőr. Elővette a noteszét és gondosan feljegyezte a kocsi számát.
Az autó csak repült tovább. Már a Lánchídon száguldott, Buda felé. És a kis táblán feketéllő szám „Bp. 31-862" újból és újból belekerült egy-egy fejcsóváló rendőr jegyzőkönyvébe. Amerre elröpült, elrobogott a kocsi, bámulva néztek utána az emberek. Micsoda iram, micsoda- meg nem engedett lendület! Milyen merész suhanás a városon át, kocsik és villamosok akadályai között előre - egyre előre, ismeretlen cél felé...
De aki biztos, erős kezekkel tartotta a kormányt és föléje hajolva, mereven tekintett maga elé, az nem érezte a szokatlan gyorsaságot. Erőszakos, makacs vággyal kívánta a százkilométeres iramot a város közepén, szinte öntudatlanul fokozta újra és újra a sebességet... És ahogyan tovaszáguldott a karcsú kocsi, úgy száguldottak vezetőjének a gondolatai is, mint vihartól űzött, megcibált felhők az égen. - Menekülni! - Ez volt most a fontos... Kirohanni a valóságból, szökni a kétségbeesés elől, ami a nyomában van, aminek vasmarkát érzi a szíve körül." Vissza