Medúzafej

Fülszöveg

A 16-17. század fordulóján Itália a végletek birodalma volt. Miközben az apró városállamok urai fényűző palotákban éltek, kifinomult témákról társalogtak és versengtek egymással a kiváló művészek alkotásaiért, a sikátorok apró kocsmáiban gyűltek össze a rossz sorsú fiatalok és öregek, itt kerestek menedéket a börtön elől a hétpróbás gonosztevők és a cselszövők, akik mások nyomorúságából kívántak szerencsét kovácsolni.
A páratlan tehetségű ifjú Caravaggio jól ismerte mindkét világot. Egyik pártfogótól a másikhoz sodródott, Milánóból Rómába vándorolt. Mégis, miközben pompás festményeinek már Európa-szerte csodájára jártak, nem tudta legyőzni szenvedélyét a sikátorok által kínált gyönyörök iránt: egy balul sikerült szerencsejáték után pedig birokra kelt egy fiatalemberrel, és tőrével halálra sebezte. Menekülnie kellett, keresztül Itálián, egészen Máltáig, ingázva a mesés gazdagság és a nyomor között, újabb és újabb pártfogói mellett egyre több ellenséget és üldözőt is szerezve, egészen addig, amíg a fizikai kínok és a lelki megrázkódtatások már túl soknak bizonyultak.
Caravaggio élettörténete önmagában is felér egy kalandregénnyel. Miközben Passuth e kései regényében végigkalauzolja olvasóját a korabeli Itália színes és ellentmondásos forgatagán, maga a festő válik valós személyiséggé: belső rezdülései, lelki tépelődései azt mutatják meg, milyen volt Caravaggio, az ember. Vissza