Mednyánszky László

Előszó

Az európai képzőművészet XIX. századi története - különösen a század második felében - a karakteres alkotói programok születése, kiteljesedése és elterjedése szerint írható meg. A különböző „izmusok", folyóirat, vagy kiállítóhely köré csoportosuló társaságok a hagyományokkal, s gyakran egymással is ütközve, manifesztumokba, programokba foglalva fogalmazták meg és képviselték az általuk kidolgozott és a művészet jövője szempontjából egyedülállóan fontosnak tartott esztétikai értékrendet.
Természetesen ezekben az iskolákban, törekvésekben és áramlatokban különböző színvonalú életművet létrehozó alkotók tevékenykedtek, de a vállalt művészi „trend" tekintetében az együvé tartozás volt a döntő. így is megállapítható azonban: voltak, akik meghatározták egy-egy áramlat művészi arculatát, s voltak, akiknek tehetségéből a csatlakozásra tellett. És dolgoztak - állócsillagként - az egyedül állók, akiknek sehová be nem sorolható életművei a csoportok által megjelenítettekkel egyenrangú értéket képviselnek. Ilyen, a maga útját járó egyéniség volt Mednyánszky László is.
Fiatalon, pályakezdőként élénken érdeklődött a vele egykorú újító szándékú törekvések iránt, és ki is próbálta az általuk kínált lehetőségeket. Párizsban saját tehetségére alapozva kísérletezett az akkor divatos törekvések némelyikének eszköztárával, s igyekezett feldolgozni azok gondolatiságát. Lehetett volna néhány áramlat jeles mestere. Azonban egész hamar kialakult önálló ars poeticája. Érdeklődése körvonalazódott; fontossá váltak számára a témák, és sajátosan értelmezte a fény szellemi és képépítő szerepét. Művészetében fundamentumként jelenik meg a klasszikus alkotói programok kulturális hagyománya, de magáénak tudhatta a kortársi tájékozódás modern tapasztalatát is. Visszatérve a szülőföldre különleges sorsot élt meg, és az európai festészettörténetben önmagának helyet követelő életművet teremtett.
Természetesen személyisége és sorsa is meghatározta ezt a világítótorony-szerű magányosságot. Világképében a mindenség léptéke szerint van rend a dolgok között. Megszemélyesíti őket. Nála arca, jelleme volt a természetnek, fontossá váltak az emberi sorsok, és mindig a saját viszonyulását kutatta, akár a környező világról, akár az emberről, akár a történelemről vagy a háborúról készített műveket. Mednyánszky festészete mindig drámai, de sohasem tragikus, komoly, de nem komolykodó, érdeklődésében a filozófiai érzékenységű gondolkodás a meghatározó.
Nagy örömünkre szolgál, hogy a Mednyánszky-életmű jelentőségének nemzetközi dokumentálására is vállalkozhatunk, amikor a Szlovák Nemzeti Galériával együttműködve megpróbáljuk felfedni és bemutatni a Mednyánszky-életmű értékeit és titkait. Szeretném megköszönni mindazon kollégák tudományos munkáját, szervező tevékenységét, akik sok-sok szeretettel végezték munkájukat a tárlat sikere érdekében, és vállalkoztak arra, hogy tanulmányban foglalják össze ismereteiket a nagyközönség számára. Az egyetemes érvényű Mednyánszky-életmű a mások munkája iránti megbecsülés és az embertársaink felé forduló figyelem tekintetében is meghatározó jelentőségű kulturális értéknek tűnik.
Köszönetet szeretnék mondani a Szlovák Nemzeti Galéria vezetőségének és munkatársainak, a Magyar Nemzeti Galériában dolgozó kollégáimnak, a műtárgykölcsönzőknek, s mindazon állami és civil szervezeteknek, akik a kiállítás létrejöttét támogatták. Vissza