Mediawave 2013

Előszó

Köszöntő (helyett)
Tavaly hívtak a mediawave-re, a „Fényírók Fesztiváljára". A szokásosnál is bonyolultabb volt a helyzetem, mert térdműtétem következtében még mankóval jártam, amely a nem kívánt látványossággal öltöztette fel helyváltoztatási lehetőségeimet.
De nem bántam meg, mert a zárónapon egy mérai lakodalmas kellős közepébe csöppentem, amely akkor még nem a színpadon, hanem a fesztivált teljesen behálózva zajlott a komáromi Monostori erőd több pontján. A Duna partján a legények épp pálinkáztak (megkínáltak), nem messze az asszonyok lakodalmi ételekkel foglalatoskodtak, amott meg a lányok visongva szépítették magukat. Kívülről belecsöppenve, érezhetően jó volt a hangulat és festői a környezet a naplemente környéki lapos fényekkel, amelyek meg-megcsillantak a lomhán áramló Duna vizén.
De eme múltbeli, idilli képből átváltva a jelenbe, pontosabban a jövőbe, fontos kiemelnem azt a múltból, hagyományból táplálkozó, de a jelenben kiteljesedő, talán még jövőbe mutatónak is nevezhető gondolkozási és építkezési módot, amely a mediawave-t jellemzi. Azt a rendezvényt, amely bátor kísérletezőként az idénre megpróbálja tudatosan, netán demonstratíve levetkőzni magáról a fesztivál jelzőt, keresve a kapcsolatot egy hagyományokra építő, de új ünnepformával, amelyet magyar őseink annak idején termékenység ünnepnek és a szerelmesek ünnepének hívtak.
Szép feladat a sör-virslis május elsejék romján egy régi hagyományt megújítani és részben új tartalommal megtölteni.
Nagy szükség is van rá, mert úgy gondolom, hogy a közeljövőben a kulturális közgondolkodás egy részét biztosan a közösségalapú újragondolás irányába kell forgatni. A sok útból a mediawave-sek egy lehetséges megoldást vetnek fel, és arról nem csak beszélnek, hanem bátran kísérleteznek is vele.
Sok sikert a kísérletezéshez, a közösségalapú kulturális forma kialakításához, az előző év alapján vélelmezett természetközeli Duna-parti hangulat előállításához. Vissza