Előszó
Jelen kézikönyv írói pontosan tisztában vannak azzal, hogy a klasszikus jogági felosztást alapul véve olyan, hogy „médiajog" tulajdonképpen nem is létezik.
Ennek ellenére könyvünk címében azért...
Tovább
Előszó
Jelen kézikönyv írói pontosan tisztában vannak azzal, hogy a klasszikus jogági felosztást alapul véve olyan, hogy „médiajog" tulajdonképpen nem is létezik.
Ennek ellenére könyvünk címében azért szerepeltettük e kifejezést, hogy érzékeltessük: a média jogi szabályozásának átfogó, komplex bemutatását kívánjuk nyújtani, mely nem fér bele a hagyományos keretekbe. Az írott és az audiovizuális médiára vonatkozó szabályok átnyúlnak a jogágak határain, s egy olyan sajátos egységet alkotnak, melynek a polgári, büntető- és közigazgatási jog egyaránt részét képezi. E kézikönyv újdonság a hazai könyvpiacon, mint ahogy a média világa iránti felfokozott érdeklődés is új keletű. A média s ezen belül is a tömegkommunikáció szerepének felértékelődése, már-már meghatározóvá válása a rendszerváltozás után hazánkban is elemi erővel tört felszínre, s került a politikai disputák középpontjába.
A rendszerváltozás előtt az egypártrendszerű politikai struktúrában és a hiányon alapuló gazdasági környezetben a média szerepe gyökeresen eltért attól a modelltől, mely a többpártrendszerű demokráciákban ekkorra már kialakult gyakorlattá vált. Ennek egyenes következménye a média egész területére jellemző alulszabályozottság volt, mely egyúttal nem kevés jogállamhoz méltatlan jogi megoldást is tartalmazott.
A rendszerváltozást követően nagyon komoly politikai és társadalmi igény jelentkezett a média egész területének komplex, teljesen új alapokon nyugvó és a korábbiakhoz képest jóval részletesebb szabályozásának megalkotását illetően. Ennek ellenére a hatályos magyar jogrendszerben a médiára vonatkozóan nem született egységes kódex, hanem a média bizonyos területeit külön-külön, részben a már meglévő törvényi szabályozás felhasználásával foglalták normatív keretek közé. Ennek következtében az egyes törvények között nemcsak tartalmi, hanem időbeli eltérés is tapasztalható: amíg az írott sajtóról szóló törvény megalkotására 1986-ban került sor, addig a média egyéb területeit csak 1996-ban sikerült az alkotmányos kívánalmaknak megfelelően törvényi úton szabályozni.
A média két nagy területét, nevezetesen az írott sajtót, illetve a rádiót és a televíziót szabályozó törvények között éppen egy évtizednyi távolság van, ami már önmagában is rengeteg veszélyt rejt magában a joghézagok, az egymásnak ellentmondó normák és a szabályozás esetenkénti diszharmóniája következtében. Ehhez járul, hogy ezen évtized alatt lejátszódott a rendszerváltozás is, mely gyökeresen új alkotmányos keretet szabott a társadalom különböző alrendszerei, így a média számára is.
A médiatörvény hatálybalépésétől számítva négy év eltelt, az első tapasztalatokat összegyűjtöttük, az első tanulságok levonhatóak.
Vissza