Előszó
A 2000 nyarán rendezett Média Modell. Intermédia - új képfajták - interaktív technikák című kiállításon az ezredforduló talán legdinamikusabban fejlődő művészeti újdonsága, az intermédia, illetve a...
Tovább
Előszó
A 2000 nyarán rendezett Média Modell. Intermédia - új képfajták - interaktív technikák című kiállításon az ezredforduló talán legdinamikusabban fejlődő művészeti újdonsága, az intermédia, illetve a médiaművészet gyűjtőfogalmai alá sorolható, részben az új technológiák lehetőségeire alapozó művészeti munkákat az elmúlt tíz év kontextusában kíséreltük meg bemutatni, jelezve a legerősebben érzékelhető tendenciákat éppúgy, mint a történeti-mediális kereteket.
A művészeti kategóriákkal nem azt célozzák az ezeket létrehozók (nevezzük őket művészettörténészeknek), hogy a műveket jól-rosszul tákolt, időleges skatulyákba kényszerítsék. A gyűjtőnevek és fogalmak korlátozott érvényességűek, szerepük az, hogy megkönnyítsék a tájékozódást, egyszerűsítsék a művészetről való közbeszédet. A művészettörténésznek nem szándéka, hogy a művek osztályozásával az egyedi kvalitás rovására törjön: célja éppen a kvalitás megmutatása, a mindenkor lehetséges történeti nézőponttal való szinkronizálása, együtt-láttatása. Bár az elmúlt másfél évtized a történeti nézőpont (történelem, művészettörténet, sőt művészet) végéről szóló chiliazmusoktól volt hangos, e tévhiteket épp az adott korszak művészete és történései cáfolták kikerülhetetlen egyértelműséggel. Magyarországon, illetve a kelet-közép európai régióban az 1989-től máig tartó időszakot legalább három féle radikális változás interferencia-képe alapján lehet leírni - akár művészeti összefüggésben is - és közülük bármelyik önmagában is elég lenne ahhoz, hogy korszakváltást indukáljon.
A legdöntőbb és legáltalánosabb kihatású az a kommunikációs átalakulás, mely nem a régióból indult, de szokatlanul gyorsan és átható módon érte el azt, sőt bizonyos elemei a politikai változásokban is szerepet játszottak. A második, egész régiót közvetlenül, a régión kívüli világot azonban már csak áttételesen érintő fordulat a bolsevik típusú diktatórikus rendszerek összeomlása nyomán kialakuló állapot. A „létező szocializmusok" bukása nyilvánvaló összefüggésben állt a gazdasági csődhelyzettel és az új helyzet egyenes következménye az a gazdasági-társadalmi átalakulás, mely a harmadik, itt kiemelendő változás, de aminek a regionális modellváltáson túl már meghatározó, globális elemei is vannak. E világméretű, s a fent említett kommunikációs váltástól egyáltalán nem független gazdasági átalakulás a regionális történések felől tekintve gyakran átláthatatlannak tűnik.
Vissza