Medgyessy Ferenc

Előszó

Medgyessy Ferenc (1881—1958) régi debreceni családból származott. Nemzedékében néhány kiváló művészt és tudóst adott a Medgyessy és a rokon Haranghy és Gulyás család a magyarságnak. Közülük mesterünk a magyar és az európai művészet nagy alakjává nőtt. Előbb az orvosi egyetemet végezte, majd a század elején Párizsban végleg a szobrászat mellett döntött. Rövid tanulmányutat tett még Párizsban, majd élete végéig kisebb megszakításokkal a Százados úti művésztelepen dolgozott (egykori műterme nemzeti gyűjtemény). Első nagy kitüntetése az 1937-es párizsi világkiállítás Grand Prix-je volt, majd később kétszer kapta meg a Kossuth-díjat, kiváló művész lett és a legmagasabb állami kitüntetések tulajdonosa. 1956-ban a Műcsarnokban egész életművét átfogó kiállítása volt, azóta ez a ,,műhelykiállítás" az első, amelyik áttekintést ad életművéről. Tíz évvel ezelőtt halt meg Medgyessy Ferenc, a „legjobb magyar szobrász". Úgy érezzük, hogy művészetének helye a XX. század elejének nagy francia szobrászai mellett van, s a mi kötelességünk művészetét a világ elé tárni, hogy ezt a helyet valóban meg is kapja.
Ez a kiállítás nem a ,,nagy művek" parádés bemutatója, hanem a művészélet mindennapjába vezet el minket. A nagyközönség felé talán akként fogalmazhatnók meg célját, hogy ez a kiállítás olyan, mintha műteremlátogatást tennénk a Mesternél, s ő egy-egy szobrával kapcsolatban elmondaná nekünk, hogy miként alakult az első ötlettől a kész műig. Sajnos ezt már nem hallhatjuk tőle magától, hanem a rendezés igyekszik sugallni a művek keletkezését azzal, hogy bizonyos csoportokban állítja ki, közös szobrászi feladataik, formarendjük alapján.
Nagyjából azt a hagyatékot látja maga előtt a látogató, amelyet halálakor műtermében hagyott. A szobrok közül csak az erősen töredékeseket nem állítottuk ki, s ugyancsak kimaradt az a néhány — maroknyi nagyságú — erotikus szobra, amelyet ő maga is elzárva tartott műtermében. Rajzai közül hagyatékában mintegy 3000 darab van és rengeteg rajza lappang egykori vevőknél vagy megajándékozottnál. Ezek közül csak témák szerint válogattunk, és nem törekedtünk arra, hogy ítéletünk szerinti ,,legjavát" adjuk, hanem arra, hogy a legjellemzőbbet. Ekként a kiállítás tíz teremre szétoszló ,,műteremlátogatássá" szélesedik, s minden terem egy-egy téma, ami ugyan kapcsolódik a többihez, de mégis valamiképpen önálló szobrászi gondolatot képvisel. Medgyessy Ferenc szívesen mutogatta műtermét látogatóinak, a megrendelőknek, s legtöbb nagy műve akként keletkezett, hogy a megrendelő valamelyik arasznyi szobortervében megérezte az emlékmű hangulatát, s azt rendelte meg például síremléknek vagy csak úgy magának kertjébe vagy szobájába. Mennyi minden szunnyad még — most már mindörökre — ezekben a kiállított szobrász-jegyzetekben, hát még a rajzokban. Képzelje magát a látogató megrendelőnek, s azzal a szemmel nézze e tenyérnyi, maroknyi műveket, hogy mi lenne, ha a mester életnagyságban megfaragná vagy bronz számára megmintázná őket. Vissza