Előszó
Részlet a kötetből:
ELSŐ FELVONÁS.
Korinthos falai előtt. Balra a középen egy sátor van felütve; a háttérben a tenger látszik, melynek közelében egy hegyormon nyúlik el a város egy része. Korán nap felkölte előtt. Szürkület.
(Egy rabszolga jobbra az előtérben egy gödörben áll, ásóval ás és a földet kihányja. Medea a tulsó oldalon, előtte feket különös módon aranyozott szekrény, melybe holmikat rakosgat, a következő jelenet alatt.)
MEDEA. Kész vagy?
RABSZOLGA. Azonnal az, úrasszonyom?
(Góra a sátorból kilép és bizonyos távolban megáll.)
MEDEA. Előbb a fátyolt s istennőm bűv-vesszejét.
Pihenjetek! Mi szükség volna rátok?
Elmúlt az éj, a bűbáj ideje.
Mi eztán történik, ha jó, ha rossz,
Annak napfénynél kell történnie.
És e szelenczét: bent varázstűz ég,
Elhamvad az, ki fölnyitni botor;
S e másikat, mely gyors halállal öl,
El a mosolygó élet köriből!
E pár varázsszert, pokoli talizmánt,
Honnét vevém, a földbe temetem. (Fölállva.)
Igy, igy békén pihenjetek örökre.
Még egy van hátra, a legfontosabb.
(A rabszolga, ki e közben a gödörből kilépett és Medea háta megé vonult, várva, míg ő teendőit elvégzi, neki segítendő egy lándzsára függesztett, eltakart holmi után kap, melyet Medea megett egy fához támaszt; a takaró lehull, a zászló az arany gyapjúval tündökölve villog elé.)
Vissza