Mechtild von Magdeburg és a középkori német misztika

Előszó

Bevezetés.

Aki Mechtild von Magdeburg művéből nem olvasott néhány fordított szemelvénynél egyebet, az is azonnal tisztán látja, hogy a középkori német misztika egyik legnagyobb egyéniségével áll szemben. Akinek pedig módjában volt Mechtildet közelebbről megismernie, az elmondja Joseph Bernharttal: ha a nagy német nők közül csak a három legnagyobbat akarjuk megnevezni, Mechtild egészen bizonyosan köztük lesz. Már nehezebb azonban közelebbről megmondani, miben is rejlik tulajdonképen Mechtild von Magdeburg nagysága?
Nem tartozik a nagy tudományú, klasszikus nyelvekben otthonos theológiában, filozófiában jártas apácák közé, mint amilyen pl. Hildegard von Bingen, s nem lehet egy kategóriába sorozni később szentté avatott fiatalabb kortársaival, a helftai kolostor nagyműveltségű apácáival, Hackeborni Mechtilddel és Nagy Gertruddal sem.
Mechtild nem kolostorban nőtt fel, könyve mégis járatosnak mutatja őt a korabeli filozófiában, theológiában, sőt természettudományban is. Korának szinte minden problémája, minden vitás kérdése foglalkoztatja, otthonos a skolasztikában, de ezenkivül mintha ismerné Pseudo-Dionysios Areopagitát, az egyházatyákat, a Bibliát, még pedig az apokrif iratokat is. Emellett azonban latinul nem tudott, művének egész jellege bizonyítja, hogy kijelentése: „Nu gebristet mir túsches, des latines kan ich nit" nem pusztán nagyobb alázatosság látszata kedvéért történt, mint ahogy ez akkoriban szokás volt. Vissza