Mechanika I.

Előszó

Sok évtizedes tapasztalat, hogy abban a küzdelemben, amit a mérnökhallgató - több éves tanulmányai során - folytat azért, hogy az egyes tárgyak által elé állított - könnyebb-nehezebb - akadályokon átverekedje magát, a műszaki mechanika mindig a nehezebb akadályok közé tartozott. Ez érthető is, hiszen olyan többféléves tárgyról van szó, amelynek egyes részel szigorúan egymásra épülnek, egymástól nem választhatók el és egymás nélkül nem magyarázhatók. Az egyes részek közötti kötőanyagot az alapműveleteknél sokkal igényesebb matematika kemény logikája alkotja.
A mechanikát az egyik műszaki alaptudománynak szokták nevezni. S valóban alig képzelhető el például olyan gépészmérnöki feladat, amelynek során ne kellene számolni megoldásra váró mechanikai problémákkal is. Ilyenkor aprópénzre kell váltani az elméleti ismereteket. Föl kell ismerni a problémát, be kell tudni illeszteni a mechanika egészének a rendszerébe, és meg kell találni a lehetőségékhez igazodó legegyszerűbb, szabatos megoldást. Mindehhez az elmélet alapos ismeretén túl nagy gyakorlat is szükséges. Ehhez adhat egy jó példatár jelentős segítséget.
A feltételes módot azért kell használnom, mert a segítség tényleges mértéke elsősorban nem magától a példatártól, hanem nagyobbrészt annak használati módjától függ. Gyengébb példatárat is lehet jól és a legjobbat is lehet rosszul használni. Hiszen a célja az, hogy a még "T" betűs kezdő, tanuló embert segítse a mechanika sajátos logikájának a kifejlesztésében. Nem könnyű a feladatok megjelenési formájának végtelen sok változata közt a mechanikai azonosságot fölfedezni. És ugyancsak nem könnyű egy-egy mechanikai elv megállapításait konkrét feladatra alkalmazni. Ezek a megállapítások ugyanis - éppen elvi jellegük miatt - a megoldás menetére nézve csak általános utasításokat adnak. Ezért a konkrét megoldás ugyanannál a feladatnál is nagyon sokféle lehet. Ezek ugyan elvileg egyenértékűek, gyakorlati értékük mégis nagyon különbözhet egymástól aszerint, hogy mennyire munkaigényesek. A legjobb megoldás nyilván az, amelyik a legkevesebb munkával vezet eredményre. Ennek megtalálásához elengedhetetlenül szükséges az említett logika. Ennek kifejlődéséhez pedig feltétlenül szükséges, hogy a példatár használója akarja is kifejleszteni magában ezt a készséget. Vissza